„Isten Lelkével...” Mt 12,22–37
22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? 24 A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 31 Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. 32 Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. 33 Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. 34 Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 35 A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. 36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: 37 mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Isten Lelkével...” (28). Jézus támadói a megszállott gyógyításának tényét nem tagadhatják, ezért a csoda indítékát festenék sötétre, mondván: Jézus Belzebubbal, ördögi lélekkel gyógyít. A Mester felfedi e gondolat végzetes tévedését, és kijelenti: Isten Lelke munkálkodott a gyógyításban, az ördögök kiűzésében. Jézussal eljött az Isten országa, ahol nem keveredik össze a jó a rosszal. Járjunk vele ma a Lélek világosságában!
RÉ21 658 RÉ 485
Napi ének | 767 | Semmi felől ne aggódjál
„Tágas térre vitt ki engem...” Zsolt 18
1 A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr. 2 Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! 3 Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14 Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28 Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31 Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34 Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39 Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40 Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43 Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44 Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46 mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. 47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49 Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51 mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(20) „Tágas térre vitt ki engem...” (Zsolt 18)
Ma együtt énekelhetünk Dávid királlyal, akinek csodálatos szabadulásában és felemelkedésében annyi elnyomott, szegény, igaz ember látta meg saját elveszett életének találkozását Isten üdvözítő tettével (1). Még mielőtt megénekelné a szenvedéseket, amelyeken átment, előre leszögezi a legfontosabb következményét mindennek, ami vele történt: „Szeretlek, Uram, erősségem!” (2) Nem pusztán nehéz emberi helyzetbe került, nem „test és vér ellen tusakodik”, hanem olyan gonosz erők fogságába, amelyek pusztító hatalmával egyedül csak az tudja felvenni a küzdelmet, aki a legmagasabban van, s képes a legmélyebbre is „lehajlítani az eget” (10), csak hogy kihozza a hozzá forduló embert. Nélküle nincs szabadulás, mert minden elveszettség mélyén Isten-hiány uralkodik. De aki hozzá kiált, átéli a csodálatos szabadulást. A beszűkült, megkötözött élethelyzetből „tágas térre” (20) visz, ahol az ő szabadsága a mi szabadságunk lesz. Nem a keresztyén élet szorítja be az embert szűk morális rendszerbe, hanem a bűn. A hívő élet tágas terében láthatod, honnan jössz és merre tartasz, hogy aki ajándékba adta az életedet, meg is őrzi, és az út végén is ő vár.
