„Nem emlékeztek...?” Mt 16,1–12
1 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. 2 Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég. 3 Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? 4 Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment. 5 Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 7 Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret! 8 Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? 10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? 11 Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 12 Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Nem emlékeztek...?” (9b) Időnként Istennek emlékeztetnie kell bennünket a csodáira. Aki feljegyzi Isten csodáit, amit átélt, az döbbenten olvashatja később: sokkal több csoda történt vele, mint amire emlékezett. Ezért emlékeztet Jézus újra és újra arra, amit értünk a Golgotán tett és amit azóta átélhettünk vele. Arra, amit tőle kaptunk. Sok mindent meg tudunk ítélni (2), az idők jeleit nem mindig. Nekünk nem jeleket kell kérnünk Istentől (4), hanem azt kell komolyan vennünk, amit kijelentett a Szentírásban.
RÉ21 206 RÉ 266
Úrvacsorai ének | 356 | Ó, üdvösséges áldozat
„Ne mondhassák: Végeztünk vele!” Zsolt 35
1 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! 3 Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítelek téged! 4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! 5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta pelyva. Az Úr angyala szórja szét őket! 6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket! 7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. 8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának. 10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented az elesettet az erőszakostól, az elesettet és szegényt a fosztogatótól. 11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. 12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. 16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17 Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! 27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja! 28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(25) „Ne mondhassák: Végeztünk vele!” (Zsolt 35)
Ugye, nem az önsajnálat hangja ez a zsoltár? Ugye, mi nem használjuk ezeket a – saját ellenségei ellen Istent harcba hívó – sorokat arra, hogy önvizsgálat nélkül, sértődötten Isten haragját kérjük mindenkire, aki ellenünk fordul?! Vagy legalábbis megnyugtassuk magunkat, hogy akárki akármit mond, mi a jó oldalon állunk. Tagadhatatlan, hogy minket, magyarokat, reformátusokat meg tud kísérteni ez a viszonyulás. S mintha a zsoltáros is küzdene ezzel. S mintha magát is újra és újra helyreigazítva minden ellenségre pusztulást kívánó rész után átadja az ítélet végrehajtását az Úrnak és angyalainak (1 és 5 és 6). Csak az gondolkozhat és beszélhet így ellenségeiről, aki biztos benne, hogy a jó ügy, Isten ügye oldalán áll, vagy még inkább: Isten áll mellette üldözőivel szemben. Ezért nem te intézed az ügyet, hanem ő intézi. Ha megbizonyosodtál, hogy te szegény, elesett emberként (10) imádkozol hozzá, s ő az ilyeneknek pártját fogja, akkor rábízhatod a kimenekedést. Még akkor is, ha a támadások személyessége ijesztő. Rosszal fizetnek a jóért, amit velük tettél. A személyes megszégyenítés a céljuk, nem pusztán a győzelem. De majd eljön a szabadítás ismertetőjele, az Úr magasztalása (18). A vége pedig nem a káröröm, hanem Isten igazságának hirdetése.
