„A sokaság pedig csodálkozott...” Mt 15,29–39
29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket. 31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. 32 Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. 33 Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot? 34 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk. 35 Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, 36 vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal. 38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 39 Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„A sokaság pedig csodálkozott...” (31). Jézus cselekedetei, félelmet és csodálkozást váltottak ki mindenkiből. Félelmet, hogy ha a vakok látnak, a némák elkezdenek beszélni, a sánták járnak, a nyomorékok épek lesznek, akkor Jézus valóban az, akinek az Írás mondja: az Isten Fia, Megváltó. Akkor minden igaz! Mondd, mi lesz veled, ha minden igaz, amit a Szentírás Jézusról, életéről, kereszthaláláról, bűnről, bocsánatról, gyógyulásról, új életről tanít?
RÉ21 675 RÉ 277
Napi ének | 747 | Siessetek, hamar lejár
„Áldom az Urat mindenkor…” Zsolt 34
1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. 2 Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. 3 Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. 4 Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! 5 Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. 6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. 7 Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. 8 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. 9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. 10 Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. 11 Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. 12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére. 13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? 14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! 15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! 16 Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. 17 Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. 18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. 19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. 20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. 21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. 22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. 23 Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(2) „Áldom az Urat mindenkor…” (Zsolt 34)
Miért is tetette magát élete egy pontján eszelősnek Dávid? Elolvasható az 1Sám 21,14–16-ban. S mi köze ennek a zsoltárhoz? Konkrét összefüggést nehéz találni a zsoltár Isten segítő szeretetéért hálát adó sorai és Dávid egykori különös önmentő akciója között. A címként megadott élethelyzet mégis azt üzeni, a zsoltár általános kijelentései mögött Isten szabadító tettének megtapasztalása húzódik. Mint ahogyan a költemény szó szoros értelmében szállóigévé lett mondatai az elmúlt évezredekben a legkülönbözőbb nyelveken jelentettek sokféle élethelyzetben reménységet, vigasztalást és bátorítást millió és millió hívőnek. „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (19) Dávid életében megtapasztalta, s most a zsoltáros továbbadja ezt a tapasztalatot az „alázatosoknak”, a szegényeknek, az „igazaknak”, akiket sok baj ér (20). Isten közelsége nem jelent automatikusan jólétet, biztonságot, de aki a bajban hozzá menekül, megtapasztalja a szabadulást. „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?” (13) Erre az emberi igényre nem mond nemet a bibliai tanítás, hanem elfogadja, és rámutat az erkölcsös élet útjára, amely – ha hullámvölgyeken keresztül is – ide elvezet.
