„imádságra és böjtölésre” Mt 17,14–2
14 Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, 15 és ezt mondta: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is. 16 Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. 17 Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide! 18 Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. 19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 20 Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. 21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Jézus ott is tud segíteni, ahol tanítványai csődöt mondanak. Ezért kell minden bajunkkal Hozzá fordulnunk. A hegyekről mondott hasonlata természetesen képes beszéd, a hitünket akarja erősíteni vele. Tanítványainak még kihasználatlan lehetőségei vannak, mélyebben kell hinnünk, hogy több csoda történhessék az egyházban. A böjtölés és imádkozás az Úrban való elmélyedés eszközei, így vezetnek az isteni erők átéléséhez – nem pedig egy lélektelen automatizmus külsődleges eszközei.
RÉ21 204 RÉ 226
Csütörtök reggeli dicséret | 655 | Könyörögjünk az Istennek, Krisztus által
„…és a szívem is elhagyott engem.” Zsolt 40
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. 5 Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram! 11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12 Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13 Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14 Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre! 15 Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 16 Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! 17 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr! 18 Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(13) „…és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40)
Az a világ, amely tagadja teremtettségét, gonosz. Ott az ellenségek hahotázva beszélnek a halálos betegről (16). De az ő legnagyobb baja mégsem ez. Hanem az: olyan mélyen belegabalyodott önpusztító cselekedeteibe, hogy már a szíve is elhagyta (13). Saját magával fordult szembe, s most ahhoz menekül, aki hatalmasabb a szívénél. „Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud” (1Jn 3,20). Mindenekelőtt azt tudja, mire van a leginkább szükségünk: arra, hogy lehajoljon hozzánk, meghallgassa és helyreállítsa életünk kőszikla szilárdságú alapját. A zsoltáros bajában a gonosz támadások okozta szenvedés és a saját bűne miatti kétségbeesés egymást erősítik. Itt is, mint annyi zsoltárban, a hitvalló bizonyságtétel része a visszatekintés elesett voltára. Az új ének (4) célja és értelme, hogy mások, a gyülekezet bizalmát felébressze, miközben erősítően hat vissza a bizonyságtevőre is. Akik látják, hallják a szabadító történetet, azok „félik az Urat” (4). Az „istenfélelem” nem szorongó érzés, állapot, hanem az a borzongató megrendülés, hogy a hatalmas Isten törődik a parányi emberrel, az én életemmel is. Ebből a megrendülésből nem menekülés lesz Isten elől, hanem bizalom ébred iránta. Ezt szolgálja minden hiteles bizonyságtétel.
