„...fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!” Mt 17,22–27
22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23 és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak. 24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? 25 De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? 26 Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Jézus nem használhatta isteni erejét saját szükségleteinek kielégítésére (Mt 4,1–4). Itt azonban arról van szó, hogy nem akar kívülállónak látszani, épp akkor nem, amikor arra készülnek, hogy megöljék (23). Ő népének Megváltójaként jött, az is maradt haláláig, ha ki is rekesztették Őt és követőit. Ezt mutatja meg a templomadó megfizetésével. Annyira fontosnak találja ezt, hogy még a csodát is felhasználja az érdekében.
RÉ21 456 RÉ 346
Péntek reggeli dicséret | 656 | Mindenkor téged, Úr Isten
„Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” Zsolt 41
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr. 3 Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének. 4 Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. 5 Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! 6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? 7 Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. 8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: 9 Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! 10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. 11 De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! 12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, 13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. 14 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(5) „Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt 41)
A zsoltárosnak saját bűne mellett az ellenségek dühe, rosszakarata, a barátok teljes elfordulása okozza újra és újra a legnagyobb szenvedést. Honnan ered ez a rosszindulat azok részéről, akik korábban szövetségesek voltak? A kudarc, a bukás, a betegágy azt jelzi nekik, hogy már nem éri meg mellette állni a másiknak? Még az is lehet, ez a helyes magatartás, hiszen nyilvánvalóan Isten is elfordult tőle, s így bünteti!(?) Az Úr másként gondol a szenvedőre. Ő az egész életét látja. Az is, hogy amikor megtehette, segített a nincsteleneknek, a bajba jutottaknak. Isten hallja a bűnbocsánatot, a gyógyulást kérő imádságot is. Hallja, s mi is hallhatjuk a bizalom megnyilvánulását, a kettős ámennel megerősített meggyőződést: Isten nem utasítja el, feddhetetlenné teszi azt, aki hozzá fordul. Ezekben a zsoltárimádságokban szinte mindig együtt jelenik meg egyrészt a segélykiáltás, a panasz és a bűnbánat, másrészt a hálaadás és dicsőítés Isten szabadító segítségéért. Több ezer éve bátorítják így ezek a megtapasztalások azokat, akik ugyancsak bajba kerülnek – akár saját bukásuk, akár embertársaik rosszakarata miatt.
