„...mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” Mt 18,11–14
11 Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. 12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„...mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” (14). „Kicsinyekről” beszél Jézus. Tegyünk meg mindent magunk is, szülőként, pedagógusként, imádkozzanak a gyülekezetek, a fenntartók, közben pedig bátorítson a Pásztor: sokféle törtsége, botladozása, bátortalansága, olykor önfejűsége, daca, konoksága van e kicsinyeknek, a növekedő serdülőknek, velük szemben mégsem ítélkezni kell, inkább megkeresni, megtalálni, befogadni őket.
RÉ21 291 RÉ 229 • IÉ Róm 8,14–17 • Péld 25
Úrvacsorai korál | 354 | Készülj Urad elé, lelkem
Heti zsoltár | 22 | Én Istenem, én erős Istenem!
„Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Zsolt 43
1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! 2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, 4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! 5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(5) „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 43)
„Miért engedted, hogy ez legyen? Miért nem akadályoztad meg, Istenem? Miért?” Mennyi s hasonló kérdés merül fel egy emberi lélekben! S kutatjuk a válaszokat mindenhol. Keressük Isten igazságát hangzatos mondatokban, hogy ráleljünk az igazságra, a miértekre. Ám van, amikor nem a kognitív, észszerű válaszokat kell keresni, hanem hagyni a lelket szóhoz jutni. Nem észből megérteni a történéseket, csak megélni azt, ami éppen adatott. A zsoltáros így bátorítja a maga bánatos lelkét: „még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Most nehéz. Tűnhet úgy, mintha Isten nem volna igazságos, mintha nem létezne. Érezheted becsapva magad. De ne feledd, lesz még tavasz, könnyedség, lesz még miért hálát adni Istennek! Nem hagy cserben, nem hagy magadra. Nem lesz néma és tétlen. Fordul még a helyzet, és lesz miért hálát adnod Istennek. Fogod még őt tiszta szívvel dicsőíteni. Áldott, aki az e gondolat által bátorított lélekkel éli meg a nehézségeket!
