„...mi fogyatkozás van még bennem?” Mt 19,16–26
16 Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek? 17 Ő pedig azt felelte neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! 18 Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19 tiszteld apádat és anyádat”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat!” 20 Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? 21 Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! 22 Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. 24 Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 25 Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet? 26 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„...mi fogyatkozás van még bennem?” (20) Ifjúnak nevezi az evangélista az örök élet felől érdeklő fiatalembert. Ajánlom, olvassuk el a történetet Márk evangéliumából is (10,17–22). Nemcsak szóba áll vele Jézus, válaszol kérdéseire, s nem szakítja félbe magabiztos feleleteit, mindemellett még „meg is kedvelte őt”. Ezzel együtt a beszélgetés megtörik, az ifjú nem tud „lépést tartani” Jézussal. Elmegy? Igen, ugyanakkor vele marad Jézus tekintete, erős tanácsa, féltő szeretetének kisugárzása.
RÉ21 383 RÉ 267
Péntek esti dicséret | 687 | Emberi nemnek teremtő Istene
„Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.” Zsolt 48
1 Ének. Kórah fiainak zsoltára. 2 Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. 3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, 4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. 5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, 6 de amint meglátták, megdöbbentek, megrémültek és megfutamodtak. 7 Reszketés fogta el őket, fájdalom, mint a vajúdó asszonyt, 8 mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat. 9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.) 10 Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó, Isten. 11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. 12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz. 13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait! 14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. 15 Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(11) „Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.” (Zsolt 48)
Sokan kérdezik a keresztyénektől, hogy mit látnak Istenben. Miért hisznek benne? Ezt a kérdéskört járja körül a zsoltár írója: mit jelent neki Isten. A zsoltárosnak erős vár, hatalom és másokat megrémítő. Emellett megtartó, jóságos, igazságos Úr, akiről beszélni kell a következő nemzedéknek, mert mindhalálig vezeti őt. Szedjük össze mi is a magunk listáját! Mi neked Isten? Miben látod a munkáját? Melyik tulajdonsága ejt ámulatba? Mely tulajdonsága a leghangosabb most számodra? Mi volt az a tény, amelyet felismertél benne, hogy az övé lettél? Mivel lepett meg az elmúlt héten? Miben láttad meg a közelmúltban a hatalmát? Te hogyan, milyen szavakkal, képekkel dicsőíted őt? Gyűjtsd össze, és bátran vidd Isten elé! Mondd el neki, mit jelent neked, amit érted tett. Bátran időzz ebben a dicsőítésben, akkor is, ha nehéz összegyűjteni a jelzőket. Olyan ez, mint egy vallomás. Vallomás, amely folytonos bűnbánatra visz. Folytonos hálára visz. Alapot ad hitemnek reménykedni, és ezáltal merni kérni. Merni kérni, mert sokrétű reménységem van Isten hatalmassága révén.
