„Íme, mi elhagytunk mindent és követőid lettünk” Mt 19,27–30
27 Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz? 28 Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. 29 És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. 30 De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„Íme, mi elhagytunk mindent és követőid lettünk” (28). Péter, mint mindig, szószólója a Jézus körüli tanítványi körnek. Vannak, akik szólni szeretnek, s vannak, akik inkább hallgatnak. Képviseljük-e egymást a szükséges szóban, s a hasonlóan szükséges hallgatásban? Péter többesszámot használ, Jézus pedig mindnek válaszol. Isten nem lesz adósunk. „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn10,10). Az apostolnál így olvassuk: „Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte... mi módon ne ajándékozna – vele együtt – mindent minékünk?” (Róm 8,32)
RÉ21 796 RÉ 426
Szombat esti dicséret | 688 | Felséges Isten, mennynek, földnek Ura, Ki mindeneknek
„Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.” Zsolt 49
1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2 Halljátok ezt mind, ti, népek, figyeljen a világ minden lakója, 3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! 4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, 10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) 15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. 16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) 17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. 18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(15) „Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.” (Zsolt 49)
Mennyiszer a halál a pásztorunk az Élet Ura helyett! Amikor megszokásból, kényelemből, félelemből halott rendszert tartunk fenn. Amikor olyan feladatokért teszünk erőfeszítéseket, amelyek nem visznek előre sem engem, sem az Isten országát. Amikor olyan mondatokat hangoztatunk, amelyek látványosan nem a valóságot fedik le, de kényelmesek, mert a valósággal nem akarunk szembesülni. Amikor a megszokott embereken kívül máshoz nem merünk kapcsolódni. Amikor nem merünk váltani, mert tartunk az újtól. Amikor a másik elfogadása és meghallgatása helyett „fogásokat” keresünk a mellettünk ülőn. Amikor valódi beszélgetés helyett kibeszélés megy. Amikor nem értünk valakit, de nem kérdezzük a tettei mögött húzódó okokat. Amikor belenyugszunk a csöndbe. Amikor kényelmesebb a távolság emberektől, helyzetektől, konfrontálódástól. Gyűjtsd össze, hol meddők és halottak a te erőfeszítéseid! Mert a halott, meddő megszokásokat és cselekedeteket élővé tevő Úr így szól: „De az én juhaim hallják az én hangomat.” Hallják, és léphetnek az élő irányába minden megszokás ellenére. Léphetnek egymás felé, a megújulás irányába, megtérésükből merített erővel és bátorsággal. Áldott a közösség, ahol az Isten szavát halló becsületesek uralkodnak.
