„Erről pedig mit gondoltok?” Mt 21,28–32
28 Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! 29 Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. 30 Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. 31 Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. 32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
„Erről pedig mit gondoltok?” (28) A két testvér példázata arra int, hogy mennyei Atyánk akaratát valóban megcselekedjük. Nem elég a szó, a kegyes mondatok, hanem tenni kell. Ez a példázat is ugyanazt erősíti meg, amit már a Hegyi beszéd is: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Ha kell, még most gondoljuk meg magunkat, és cselekedjük meg mennyei Atyánk akaratát!
RÉ21 461 RÉ 180 • IÉ Zsolt 16,(1–4)5–11 • Bír 5
Vasárnapi zsoltárének | 180 | Ó, boldog az az ember, ki Isten útján jár
Heti zsoltár | 17 | Hallgasd meg igazságomat
„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” Zsolt 57
1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. 5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) 8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! 9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, 11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(4b) „Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57)
Hány olyan helyzetre emlékszünk, amikor vágtuk a centit, hogy valami, ami megkeseríti az életünket, véget érjen. Amikor számoltuk a napokat, hogy az, ami nehéz, ami terhes, végre tovaszálljon. Ezek a várakozások még nehezebbek voltak, amikor nem tudtuk, meddig tart még a nehézségünk. Amikor csak a remény maradt, hogy talán már nemsokára véget ér, de pontosan nem tudtuk, mikor. A zsoltár írója is várja az oltalmat, védelmet, amíg el nem vonul a veszedelem. De mennyivel többet remél a problémájának elmúlásánál! A mélységben nemcsak segít az Isten, ismeri fel a zsoltáros, hanem szeretetét küldi el nekünk. Mennyivel több ez, mint maga a segítség, a puszta tény, hogy megoldotta a problémámat! És mi mennyiszer leragadunk ennyinél: „de jó, hogy véget vetettél ennek a problémának, Uram!” Mennyiszer csak a segítség kell, hogy oldódjon meg valami, legyen már végre vége. Azonban a megoldáson, a megkönnyebbülésen továbbmutat az Ige: ott az Isten szeretete. Ott a hűsége, amellyel bennünket tart. Tart most és örökké. Ezért tör ki a zsoltáros hangos hálával. Dagad az erőtől, a hajnalt már ő ébreszti lelkesedésében. Mert kapcsolata van, megtartó szeretetviszonya. Ilyen, amikor nem csak elfogadjuk egy nehézség végét, hanem felismerjük a szabadulásban rejlő szeretetet, hűséget. Feltölt, energiával halmoz el, célt ad, jókedvet és lendületet, az ő dicsőségére.
