„Én is kérdezek tőletek valamit...” Mt 21,23–27
23 Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? 24 Jézus így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25 Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 26 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja. 27 Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Én is kérdezek tőletek valamit...” (24). Amikor Jézus visszakérdez, annak éle van, az ítélet és számonkérés is. A főpapok és vének értetlenkedve úgy tesznek, mintha nem értenék a kérdést. Elzárkóznak az ige és a jelként kapott csodák elől. Az engedelmes, alázatos, tanácstalan szív bizodalmas kérdéseire Jézus nem visszakérdez, hanem szabadító cselekvéssel, kegyelmes és irgalmas tanáccsal válaszol.
RÉ21 229 RÉ 287
Esti ének | 704 | Ó, terjeszd ki, Jézusom
„Szüntelenül elferdítik szavaimat…” Zsolt 56
1 A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. 2 Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. 3 Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. 4 Ha félek is, benned bízom! 5 Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 6 Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. 7 Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. 8 Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! 9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. 11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, 12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. 14 Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(6) „Szüntelenül elferdítik szavaimat…” (Zsolt 56)
Játék a szavakkal a célunk érdekében. Egy kis csavarintás erre, egy kicsi arra, hogy a kívánt benyomást tudjuk kelteni a célközönség előtt. Ez az, amikor mi ferdítjük el a szavainkat. A másik esetben a mieinket torzítják el. Mert nem akarnak megérteni bennünket, vagy nem éri meg nekik érteni, amit mondani akarunk, mert más a céljuk. Mi a ferdítés? Tudatos távolság tartása egymástól, a lehetséges kapcsolattól. Távolság a valóságtól, a hitelességtől, az őszinteségtől. Arról beszél az Ige, hogy lehetünk őszinték a magunk ügyeiben, és merhetjük megérteni a másikat. Ha mégsem tudjuk ezt megtenni, álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg, milyen belső érzés mozgat minket arra, hogy a másiktól való távolságot válasszuk. Vigyük imában ezeket Isten elé! Mert lehet bátorságunk kapcsolódni egymás mondandójához is, a valósághoz is. Hiszen ember mit árthat nekünk? És tartozunk Istennek a neki tett fogadalmainkkal. A hálánkkal, hiszen megmentett minket, Fia által. Tudunk az élet világosságában járni, bátran lehetünk őszinték. Nyugodtan megérthetjük a másikat, nem kell kifacsarnunk a szavait többé. Ha félünk is megtenni az első lépéseket, benne bízhatunk!
