„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok” Mt 23,23–36
23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. 24 Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. 25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. 26 Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! 27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. 29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. 31 Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32 Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33 Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34 Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35 hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. 36 Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
A mai igét sem lehet jól olvasni úgy, hogy közben másokra mutogatunk. Mi az, amiben aprólékosan odafigyelünk a külsőségekre, miközben mégis elhagyjuk a lényeget? Ma is elolvastuk a napi igét, mert szeretjük Istent. De tapasztalja-e az Isten-szeretetünket, benne az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget (23) a családunk, a munkatársunk, az ellenségünk, a felebarátunk? Csak mutogatjuk a hitünket, vagy éljük is, Krisztust követve?
RÉ21 186 RÉ 217
Hitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben, Hatalmas Atyában
„De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” Zsolt 66
1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! 2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! 3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. 4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) 5 Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között: 6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! 7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) 8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! 9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. 10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. 11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. 12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. 13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, 14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. 15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) 16 Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem! 17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. 18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. 19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. 20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(19) „De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” (Zsolt 66)
Hányszor fordul elő, hogy nem vágyunk másra, mint két figyelő fülre, amelyeknek elmondhatjuk, mi zajlik éppen bennünk! Ez a zsoltár trombiták és hatalmas dobok, ünnepi zene közben bevonuló hang. Isten minden felett uralkodik. Isten mindent elintéz, átformál. Mintha az egész teremtett világ seregszemlére vonulna előtte. Mintha a zsoltárban az egész Ószövetség – minden csodával és az összes prófétával – megjelenne a színen, az Úr előtt, mint egy végső ütközetben a szuperhősök a filmekben. Ez az igeszakasz Isten uralmát mutatja be a teremtett világ felett. A zenei felvonulás végén a templomhoz ér a zsoltár, s az írója pedig az Atyához: „De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” A nagy tűzijátékok és grandiózus csodák között Isten lehajolt hozzá, és leült a zsoltáríró mellé. Leguggolt és meghallgatta. Ez a csoda, amelyet ekkora ünnepléssel vezet fel a zsoltáros: Isten meghallgatott! Leül közénk is, leguggol hozzánk is. Figyel rád. Annyi félreértés és egymás iránti figyelmetlenség között élünk, így szinte elképzelhetetlen, hogy van valaki, aki meghallgat. Isten minőségi időt fordít rád a zsoltár szerint. Lehajol, hogy felemeljen, hogy a szemedbe nézzen. Ünnepi pillanat minden meghallgatott imádságunk.
