„Talán csak nem én vagyok az, Uram?” Mt 26,17–29
17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 18 Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. 19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. 20 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. 22 Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad. 26 Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27 Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Talán csak nem én vagyok az, Uram?” (22) Elképesztő, mennyire nem ismerjük sem egymást, sem magunkat! A legfontosabb önvizsgálati, önismereti kérdés Isten előtt: milyen vagyok? Ki vagyok? Én is elárulom szeretetét? Vizsgáljuk meg és lássuk tisztán magunkat. Jézus Krisztus segítségét kérjük, hogy Lelke által figyelmeztessen, és ha kell, tisztogasson mindennap.
RÉ21 354 RÉ 436
„Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” JSir 5
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. 4 Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. 5 Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. 6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. 9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 12 A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. 13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. 15 Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. 16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, 18 mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. 19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! 22 Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(21) „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (JSir 5)
Az ember évezredek óta mondja: „Régen jobb volt.” És a felgyorsuló világban minél idősebb valaki, annál kevesebbet ért a mai gondolkodásmódból. Sokszor valami olyat sírunk vissza, ami nem is volt régen sem. De Jeremiás nem a bűnös nép bűnös múltjára emlékezik vissza nosztalgiával. Hanem valami idilli állapotra, talán a salamoni időszakra. A régi visszasírása Jeremiásnál a helyreállítással kezdődik. Állítsuk helyre, ami elromlott. Állítsuk helyre a lerombolt fővárost. Jeremiás kérése imádságban fakad fel. Méghozzá azt óhajtja az Úrtól, hogy térítsen meg magához. Nemcsak a népet, magát Jeremiást is. A helyreállítás azzal kezdődik, hogy szembenézünk Istennel és önmagunkkal. Mi az, amit jól tettem, jól kértem és mi az, amit nem? Általános, történelmi korokon átívelő Jeremiás kérése: téríts magadhoz, Uram! A mondat eleje egyes számban hangzik fel, a második fele többesben. Magunkkal kezdjük, és közösségeinkkel folytatjuk. Téríts magadhoz, Uram! Köztük ne csak „őket”, akikre mutogatni szoktunk, hanem kezdd velem. Engem is. Folytasd azokkal, akikhez tartozunk. Ma is csak annyit kérünk Istentől, mi, magyarok, mi, reformátusok, mi, európaiak, hogy: téríts magadhoz, Uram! Jeremiás imádsága fogadalom is: „akkor mi megtérünk”. Nem hagyunk úgy el, ahogy tettük ezt máskor. Nem hagyunk el, Uram. Boldog, aki ki tudja mondani: Uram, meg akarok térni! Meg akarok térni gondolataimmal, életemmel, szokásaimban, viselkedésemben!
