„...az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” 1Sám 14,1–15
1 Egyik nap azt mondta Jónátán, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. 2 Saul éppen Gibea határában, Migrónban, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, 3 meg Ahijjá is, aki Sílóban az éfódot viselte, fia Ahítúbnak, Íkábód testvérének, Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Jónátán elment. 4 A szorosban pedig, ahol Jónátán át akart jutni a filiszteusok előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc, a másiknak Szenne volt a neve. 5 Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon, a másik Gebával szemben délen emelkedik. 6 Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. 7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod! Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel. 8 Akkor Jónátán ezt mondta: Figyelj! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. 9 Ha azt mondják nekünk: Ne mozduljatok, míg oda nem érünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. 10 Ha azonban azt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az Úr. Ez legyen számunkra a jel! 11 Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek! 12 Majd így szólongatták az előőrs tagjai Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk nektek valamit! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert az Úr Izráel kezébe adja őket. 13 És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb, a fegyverhordozója meg utána. Jónátán földre terítette őket, mögötte pedig aztán a fegyverhordozója végzett velük. 14 Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója egy alig fél holdnyi szántóföldön. 15 És riadalom támadt mindenütt, a táborban és a nyílt mezőn egyaránt a hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat támasztott.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” (6b). Jónátán mindent Istenre bíz – hittel vallja, hogy csak akkor fog győzni, ha az Úr is „tesz érte valamit” (6a). A jelek alapján bizonyossággal tudja, hogy az Úr a kezükbe adja ellenségeiket (10). Jónátán szolgájának hűsége és bizalma is példaértékű (7). Azért megy bárhová urával, mert látja, hogy Jónátán a minden akadályt legyőző Úrban bízik.
RÉ21 831 RÉ 471
Napi ének | 607 | Megszabadultam már én a testi haláltól
„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Róm 8,31–39
31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(31b) „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31–39)
Ismert és szeretett mondat, református címerünk jelmondata, egyházunk hitvallása ez az Ige. Amikor először találkoznak a hittanosaim ezzel a kérdéssel, reflexszerűen keresni kezdik magukban a választ, de érzik, hogy nincs felelet. Ez valójában nem kérdés, hanem kiáltás, a győztesek költői kérdése. Mégis sokszor úgy érzem, rosszul használjuk ezt a mondatot. „Ha mi vagyunk, mi, ennyire kiváló szolgák Istennel, akkor ki lehet ellenünk?” – Isten győzelme nem a hívő gőg hamis önbizalma. Van, amikor elfelejtjük: „Ellenünk van minden, jaj, Isten, mi lesz velünk?” „De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (37). Pál sora olyan, mint amikor megszólal az alaphang. Mert ez a lényege a nagy címerbéli kérdés-hitvallásnak! Nem önbizalmat ad, hanem bizalmat. Gőg helyett engedelmes alázatot. Kétségbeesés helyett boldog békességet. Hogy aki Istené, az nincs magára hagyva, sem láthatókkal, sem láthatatlanokkal szemben. És erre a Szentháromság Isten a garancia.
