„Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki?” 1Sám 21
1 Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. 2 Dávid Ahímelek paphoz ment Nóbba. Ahímelek remegve ment Dávid elé, és ezt kérdezte tőle: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? 3 Dávid ezt felelte Ahímelek papnak: A király megbízásában járok, de azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amivel megbízott. A legényeket is ezért rendeltem máshová. 4 Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! 5 A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. 6 Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy ideje. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de a testük meg van szentelve. 7 Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az Úr színe elől, és frissen sült kenyeret tesznek oda, ha amazt elvették. 8 Saul egyik udvari embere, név szerint az edómi Dóég azon a napon éppen ott volt, mert el volt különítve az Úr színe előtt. Ő volt Saul pásztorainak a felügyelője. 9 Dávid azután megkérdezte Ahímelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király megbízatása. 10 A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit te vágtál le az Élá-völgyben, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide! 11 Dávid még aznap elindult, és Saul elől Ákíshoz, Gát királyához menekült. 12 Ákísnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! 13 Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, nagyon félni kezdett Ákístól, Gát királyától. 14 Félkegyelműnek tettette hát magát előttük, és amikor köztük volt, úgy viselkedett, mint egy eszelős: firkálgatott az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. 15 Akkor ezt mondta Ákís az udvari embereinek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? 16 Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Ahímelek nem tudja, mi történt, de Dávidot egyedül látva érzi a veszedelmet és beleremeg a félelembe (2). A szent kenyerek átadásával előremutat az Újszövetségre, amint az életmentést a kultusztörvények betartása elé helyezi. Isten ma is irgalmasságot akar a mechanikus vallásos cselekedetek helyett (Mt 12,7), a Lélek áradását törvényeskedő vallásosság helyett (2Kor 3,6).
RÉ21 91 RÉ 91
Zsoltárdicséret | 165 | Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul...” Róm 12,1–8
1 Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 3 A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; 7 aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, 8 a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(1) „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul...” (Róm 12,1–8)
A levélben az utolsó nagy részhez érünk, amely buzdítás, bátorítás, gyakorlati tanácsok sora. Szinte érezni a levegővételnyi szünetet, amely után elkezdődik mindez, de ami ezután jön, az előzőekből következik. Amiről Pál tizenegy fejezeten át tanít, az nem csak elmélet, annak következménye kell legyen a hívők (zsidók és pogányok) életében. Az előző tizenegy fejezet Isten irgalmát mutatja be, amely kiszabadítja a bűnbe szorult világot Jézus Krisztus által. Amit itt olvasunk, az is ennek az irgalomnak a következménye. Pál kér, buzdít, javasol, Isten irgalmára nézve. (Az eredeti szövegben az irgalom többes számban van: az ezerszer megtapasztalt kegyelem eredménye az életünkben, amit leír.) Azt olvassuk, hogy szánjuk oda, ajánljuk fel magunkat áldozatul. Nem bűnért való áldozat, mert az Jézus. Hálaáldozat, Istennek nem a maradékát adom annak, amit ebben a testben élek, hanem a javát, a legszebb, leglényegesebb részét. Istentiszteletként, az ő javára, az ő érdekét nézve. Hogy közben tovább formáljon, hogy ne a Teremtő nélküli világ folyton változó alakjához idomuljak, hanem Jézust mutassam meg egyre tisztábban. Az látszódjon általam is, ami jó, ami tiszta, ami az Úrról beszél, és hozzá vezet.
