„Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember...” 1Sám 22
1 Elment azért onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és apjának egész rokonsága, elmentek hozzá. 2 Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember volt vele. 3 Onnan a móábi Micpébe ment Dávid, és ezt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön közétek apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy Isten mit akar tenni velem. 4 És odavitte őket Móáb királyához, és ott maradtak nála mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt. 5 Gád próféta azonban ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban, hanem eredj, menj el Júda földjére! Dávid el is ment, és megérkezett a hereti erdőbe. 6 Saul pedig tudomást szerzett erről, mert felismerték Dávidot és az embereit. Saul ekkor Gibeában volt a magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt, és udvari emberei mind mellette álltak. 7 Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari embereknek: Idehallgassatok, Benjámin fiai! Hát Isai fia adott itt mindenkinek mezőt és szőlőt, és ő tett talán benneteket ezredesekké és századosokká? 8 Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy a tulajdon fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a tulajdon fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony, így van ez! 9 Megszólalt erre az edómi Dóég, aki ott állt Saul udvari emberei mellett, és azt mondta: Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahímelekhez, Ahítúb fiához. 10 Ő megkérdezte érdekében az Urat, ellátta útravalóval, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki. 11 Ekkor hívatta a király Ahímelek papot, Ahítúb fiát és egész rokonságát, a nóbi papokat. Azok el is jöttek mindnyájan a királyhoz. 12 És ezt mondta Saul: Hallgass ide, Ahítúb fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. 13 Saul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem Isai fiával, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt az ő érdekében Istent is megkérdezted?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám? Bizony, így van ez! 14 Erre így felelt Ahímelek a királynak: Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között, mint Dávid, a király veje, testőrséged parancsnoka, akit nagyra becsülnek udvarodban? 15 Vajon most kérdeztem meg először az Istent vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne vádold mással sem szolgádat, sem egész rokonságomat, királyom, mert szolgád mindezekről a dolgokról semmit sem tudott. 16 A király azonban így szólt: Halállal kell lakolnod, Ahímelek, neked és egész rokonságodnak! 17 A mellette álló fegyvereseknek pedig ezt mondta a király: Fogjátok körül és öljétek le az Úr papjait, mert ők is Dávidot segítették. Hiszen tudták, hogy szökésben van, mégsem jelentették nekem! A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni az Úr papjaira. 18 Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Gyere ide, és támadj rá te a papokra! Az edómi Dóég oda is ment, rátámadt a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik gyolcs éfódot viseltek. 19 Fegyverrel tört Nóbra, a papok városára is: kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt. 20 Ahítúb fiának, Ahímeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött. 21 Ebjátár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul megölette az Úr papjait. 22 Dávid ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már aznap, amikor ott volt az edómi Dóég, hogy el fog ez árulni Saulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. 23 Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember...” (2). Az Istentől oltalmazott, harcos sereg gyülekezésének kezdetéről olvashatunk itt (Fil 1,6). Dávid Krisztus „előképe”, akinek győztes seregébe menekülhet mindenki, akit a bűn terhe és adósága nyugtalanít és nyomaszt (1Kor 1,26–31). A kivezető utat – önmagát – Urunk maga mutatja meg (Jn 14,6). Káténk szavaival „Hiszem, hogy Isten Fia... egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe... annak én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok” (HK 54). Így lehetünk részesei, megszabadítottjai és „utóképei” is, akiken látszódhat Krisztus királysága.
RÉ21 123 RÉ 123 • IÉ Róm 14,(1–6)7–13 • Zsolt 123
Napi ének | 613 | Midőn eljön az én órám
Heti zsoltár | 16 | Tarts meg engemet, ó, én Istenem
„Ha lehet, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” Róm 12,9–21
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. 18 Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. 19 Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. 20 Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. 21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(18) „Ha lehet, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róm 12,9–21)
Annyira szép és erős ez az igeszakasz! Pál világosan bemutatja, milyen életmódnak kell abból következnie, amit a korábbi fejezetekben leírt Isten és ember kapcsolatáról. Ami itt elhangzik, abban semmi különös nincs, valójában a krisztusi, keresztyén ember hétköznapjait festi le az apostol. Azt az életritmust, amely segítene hitelesen továbbadni az evangéliumot, amely megmutatná a mi valódi erőnket, amely jobban összekapcsolná a hívőket, és hívogatná az Istent keresőket. És mégis sóhajtásokkal olvassuk. De jó lenne, ha ez történne velem, a gyülekezetemben, az egyházamban... Csak egy mondat fordítottját hadd írjam ide, kicsit átalakítva, és már a szomorú tapasztalatoknál járunk: „Reménytelenségetekben elcsüggedtek, a nyomorúságban feladjátok, néha imádkoztok is...” Az egész fejezettel el lehetne ezt játszani, de tegyünk inkább mást. Vegyük észre, hogy ami itt van, az nem valami elérendő ideál, hanem a Jézussal közösségben járó ember életátalakulása. Pál többes számot használ, nem véletlenül. A gyülekezetnek az is feladata, hogy a tagjai egymást segítsék ebben az új életstílusban. Tapasztaljuk, elég sokszor legyőz minket a rossz. Elég gyakran ugyanazokkal az eszközökkel akarunk küzdeni, mint az ellenség, vagy amit a korunk használ. Ez nem a mi utunk. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (21)
