„Saul is meghalt fiaival együtt” 1Sám 31
1 Eközben a filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok elől. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. 2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abínádábot és Malkísúát, Saul fiait. 3 Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, 4 ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 5 Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. 6 Így halt meg Saul azon napon, vele együtt a három fia, a fegyverhordozója meg az összes embere. 7 Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körbeküldték a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 10 Fegyverzetét az Astarte templomában helyezték el, holttestét pedig kiakasztották Bét-Seán várfalára. 11 Amikor azonban meghallották Jábés-Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12 harcosaik elindultak, egész éjjel meneteltek, és leszedték Saulnak és fiainak a holttestét Bét-Seán várfaláról. Hazamentek Jábésba, és ott elégették azokat. 13 Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették a jábési tamariszkuszfa alatt, majd hétnapos böjtöt tartottak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Saul halála már-már egy görög tragédiát idéz. A fő különbség, hogy a tragédiákban legtöbbször a fátum kikerülhetetlen, általában valamilyen értékvesztés tanúi lehetünk, s nincs feloldás; a Biblia viszont mindig Isten szeretetét, gondviselő kegyelmét emeli ki. Igen, Saulnak szükségszerűen el kellett vesznie, hogy a választott nép királya majd Dávid lehessen. A hangsúly viszont nem Saul bukásán, hanem Dávid Isten iránti engedelmességén van.
RÉ21 613 RÉ 403
Ének az eljövendőkről | 623 | Íme, lészen a kései korban
„Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben [...]. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban...” 1Kor 1,1–17
1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér 2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 3 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. 5 Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, 6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7 Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. 10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! 11 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. 13 Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16 Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(5.7) „Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben [...]. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban...” (1Kor 1,1–17)
Az első korinthusi levél összetett és mély része a Szentírásnak, Pál tudása és bölcsessége, szenvedélye és féltése is ott van e sorok születése mögött. Erős és nagy gyülekezet betegedett meg, hatalmasak a problémák a közösségben, de lehet, nem is látják ezeket az egymással veszekedő érintettek. Az apostol diagnózist állít fel, és rámutat a gyógymódra. Fel akarja nyitni a szemüket – és megnyitni a szívüket a korinthusiaknak. Nyitott szívvel és az önvizsgálat bátorságával kell nekünk is olvasnunk ezt a levelet. Hogy felnyíljon a szemünk. Például akkor, amikor nagyon hasonlítunk a korinthusiakra: erősnek képzeljük magunkat, egymásra licitálva az egyházban, és közben éppen a valódi erőnk vész el. Egymással versengünk, a másikat megbélyegezve, magunkat kiemelve, közben észre sem vesszük, de Jézus Krisztustól egyre inkább távolodunk. Pedig ha van erőnk, gazdagságunk, ha jutottunk előre, az csakis a minket megváltó, elhívó, a minket megtartó és közösséggé építő Isten miatt lehet.
