„Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt” 2Sám 1
1 Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. 3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4 Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is. 5 Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak. 7 Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8 Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 10 Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak. 11 Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el. 13 Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia. 14 Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?! 15 Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt. 16 Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét. 17 Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében: 19 Izráel ékessége elesett halmaidon! Jaj, hogy elhullottak a hősök! 20 Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin; ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai! 21 Gilbóa hegyei, halottak mezeje! Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik többé olajjal. 22 Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen. 23 Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. 24 Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette. 25 Jaj, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra! 26 Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. 27 Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Dávid nem örvendezik az ellenségévé vált uralkodó halálán, hanem gyönyörű siratóénekben vesz búcsút Saultól és fiaitól. Nem a tőle elszenvedett sérelmeit hangoztatja, hanem méltó módon, nemeslelkűen emlékezik Izráel első királyára. Nem a haragnak enged teret, hanem megbocsátóan idézi fel Saul érdemeit, illetve az oly nagyon szeretett Jónátán barátságát, ezzel nekünk is példát mutatva, hogyan, milyen lélekkel közeledjünk egymáshoz.
RÉ21 718 RÉ 276
A keresztyén reménység éneke | 628 | Áldó hatalmak oltalmába rejtve
„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. [...] tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” 1Kor 1,18–31
18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. 26 Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 27 Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, 28 és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, 29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30 Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31 hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(18.21b) „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. [...] tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” (1Kor 1,18–31)
Jörg Zink írja: „Ami a keresztyén hitet az emberi vallásosság minden más formájától megkülönbözteti, nem más, mint egy magányos, törékeny alak a történelemből.” Jézusról van szó, és arról, ahogyan belépett a történelem egy pontján az emberiség életébe. A hívő ember abban különbözik a nem hívőtől, hogy felismeri e magányos, törékeny alakban a mindenek feletti, mindennél hatalmasabb, győztes Istent. Ez a magányos, törékeny alak, teljesen összetörve a kereszten, átfordította a világ történelmét és benne a mi történetünket is: a halálból az életbe, a bűnből a visszakapott Isten-közelségbe. Lehet, hogy kinevetnek, bolondnak néznek a hitünk miatt, de mindez nem számít. Az igehirdetés egyszerű mondatai generációk óta adják tovább a megfeszített és feltámadott életre hívó szavait, hétköznapi emberek hiteles életének és beszédének tanúsága miatt van egyre több és több hívő a földön. Nekem és neked, nekünk nem a világ nyomja rá a „minősítést” az életünkre, hanem a jó pásztor. Vele és benne pedig győztesek vagyunk.
