„legyetek erősek, és legyetek bátrak!” 2Sám 2
1 Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az Úr ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? – kérdezte Dávid. Az Úr ezt felelte: Hebrónba. 2 Odament tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahínóammal és Abígajillal, a karmeli Nábál volt feleségével. 3 Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban. 4 És eljöttek a júdaiak, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádiak eltemették Sault, 5 követeket küldött Dávid a jábés-gileádiakhoz, és ezt üzente nekik: Az Úr áldottai vagytok, amiért hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt. 6 Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek. 7 Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátrak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Júda háza. 8 Közben Abnér, Nér fia, Saul hadseregparancsnoka magához vette Ísbósetet, Saul fiát, átvitte Mahanajimba, 9 és Gileádnak, az ásériaknak, Jezréelnek, Efraimnak és Benjáminnak, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt. 10 Negyvenéves volt Ísbóset, Saul fia, amikor Izráel királya lett, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 11 Dávid hét esztendeig és hat hónapig volt Júda házának királya Hebrónban. 12 Egyszer Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanajimból Gibeón felé. 13 Jóáb, Cerújá fia is kivonult Dávid szolgáival, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. 14 Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljanak ki a legények, és tartsanak nekünk egy kis harci bemutatót! Jóáb ezt felelte: Rendben! 15 Előálltak tehát néhányan, és átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten, és Dávid emberei közül is tizenketten. 16 Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgyhogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrímnak; ez Gibeónban van. 17 Ekkor igen heves harc bontakozott ki, Dávid szolgái pedig megverték Abnért és az izráelieket. 18 Ott volt Cerújá három fia: Jóáb, Abísaj és Aszáél. Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella. 19 Aszáél üldözőbe vette Abnért, és nem tágított semerre Abnér mögül. 20 Abnér hátrafordult, és ezt mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 21 Akkor ezt mondta neki Abnér: Eredj máshová, ragadj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem tágított mögüle. 22 Abnér újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe? 23 De ő csak nem akart elmaradni. Ekkor Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a hátán jött ki, összerogyott, és azonnal meghalt. És akik arra a helyre értek, ahol Aszáél összerogyott és meghalt, mind megálltak. 24 Jóáb és Abísaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. 25 Ekkor összegyűltek a benjáminiak Abnér mögött, és zárt alakzatba rendeződve felsorakoztak egy domb tetején. 26 Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza, és ne üldözze tovább testvéreit? 27 Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha nem szóltál volna, a hadinép reggelig sem hagyott volna fel testvérei üldözésével! 28 Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. 29 Abnér és emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arábá-völgyben, majd átkeltek a Jordánon, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanajimba. 30 Jóáb is visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és Dávid szolgái közül tizenkilencen hiányoztak, meg Aszáél. 31 De Dávid szolgái is vágtak le benjáminiakat, úgyhogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg. 32 Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebrónba.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Dávid előtt egyértelműen megnyílt az út a királyság felé; ő mégsem a saját feje után ment, hanem ismét az Istentől kért iránymutatást, s csak az Ő jóváhagyásával fogadta el a fölkenést. Elsőként azokhoz fordult, akik igaznak és hűnek bizonyultak az előző királyhoz, és biztosította őket saját elkötelezettségéről és felelősségvállalásáról, valamint az Úr szeretetéről és hűségéről. A „legyetek erősek, és legyetek bátrak!” (7) bátorításból mi is erőt meríthetünk, ha elveszettnek érezzük magunkat.
RÉ21 72 RÉ 72
Ének az eljövendőkről | 624 | Emeljük Jézushoz szemünk
„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” 1Kor 2
1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(2) „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2)
Mit jelent ez a sor? Pál minden mondata egy témáról szólt? Ugyanazt ismételgette talán? Nem erről van szó. Elhatározásról ír. Alapvetésről és viszonyítási pontról. Ahonnan a tanítás elindul, és ahová visszatér, és közben el sem szakad onnan. Pál szolgálatának a gravitációjáról beszél. Nem maga körül keringett, nem önnön gondolatai és elképzelései mentén hirdette az Igét. A középpont, ahonnan nem szakad el: az emberré lett Fiú Isten, a megfeszített, keresztje által diadalt arató és az embert megszabadító Megváltó. Pál döntött, szolgálatát, igehirdetését és életét ide kapcsolja – és így marad szabad ember. Szabad a gőgtől, hisz nem magát tartja alapnak. Szabad az érdekes és divatos gondolatoktól, a korszellemtől! Közben persze átfog mindent, ami az embert érinti, de nem kihagyva Jézust, akié amúgy is minden. Figyelmeztetés ez nekünk, amikor az Igéről gondolkozunk, a saját szolgálatunkról a gyülekezetben és az evangéliumhirdetésben. Van középpont, ahonnan nem szabad elszakadni, mert akkor ereje is lesz annak, amit mondunk és teszünk. Nem mulandó emberi gondolatok és technikák szerint, nem másokat manipulálva és megvezetve, hanem a Krisztust hirdetve a Lélek bizonyító erejével: azaz Isten is hozzáteszi azt, amit csak ő tud. Így lesz akár a mi bizonyságtételünk is segítség másvalaki hitre jutásában és megerősödésében.
