„…mert Istennek semmi sem lehetetlen” Lk 1,26–38
26 A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! 29 Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. 34 Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? 35 Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert Istennek semmi sem lehetetlen. 38 Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„…mert Istennek semmi sem lehetetlen” (37). Nem lehetetlen, hogy Szentlelke által Mária áldott állapotba kerüljön, és a „Magasságos Fiát”, a világ Megváltóját hordozza szíve alatt. Nem lehetetlen, hogy Mária meddő rokona, Erzsébet öregsége ellenére fiút foganjon, és megszülje Keresztelő Jánost. Istennek nem lehetetlen, hogy Gábriel angyalküldöttje által üzenjen választottjainak, és elvegye szívükből a félelmet. Isten különös kegyelmének jele ez: számára semmi sem lehetetlen! Istennek nem lehetetlen, hogy ebben az új esztendőben megajándékozzon bennünket azzal, amit el sem tudunk képzelni, de akire vagy amire – Isten szerint – szükségünk van. Nem lehetetlen számára, hogy áldásai boldog hordozói legyünk ismerősök és ismeretlenek között. Bárcsak így lenne!
RÉ21 440
Újévi ének | 434 | Megszületett a mennyei király
„…gyermekeitek […] veszik birtokba.” 5Móz 1,34–46
34 Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ezt az esküt tette: 35 Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. 36 Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat. 37 Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda. 38 Józsué, Nún fia azonban, aki melletted szokott állni, bemegy majd oda. Őt bátorítsd, mert ő fogja örökségéhez juttatni Izráelt. 39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba. 40 Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé! 41 De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen! Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre. 42 Az Úr azonban azt mondta, hogy mondjam meg nekik: Ne menjetek fel, ne szálljatok harcba, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől! 43 Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az Úr parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre. 44 De kivonultak ellenetek az emóriak, akik azon a hegyvidéken laktak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig. 45 Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok. 46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(39) „…gyermekeitek […] veszik birtokba.” (5Móz 1,34–46)
Isten népe újra és újra megbizonyosodik arról, Ura hűséges marad ígéretéhez, vagyis az új nemzedék birtokba veszi majd a földet (39). De egyúttal az is meg kell tanulnia: Ura nélkül nem kezdhet hadi vállalkozásba (42). Az Isten nélküli számvetés ugyanis egyszer a nehézségeket látja csak, a magas városfalakat, az „anákiak fiait” (vö. 1,28), ezért megrémül, másszor pedig Isten határozott tiltása ellenére, vakmerő módon harcba száll az emóriakkal (42), és vereséget szenved. A hit mindig engedelmesség (vö. Róm 1,5), a hitetlenség pedig engedetlenség, amely az ősbűnhöz hasonlóan kétségbe vonja Isten szavát: „Csakugyan azt mondta Isten…?” (1Móz 3,1). Indulni akkor, amikor az Úr nem ad rá parancsot, viszont gyáván zúgolódni (1,27), amikor birtokba kellene venni a földet, egyformán bűn és engedetlenség. A negyvenévi hűtlenkedésben felmorzsolódott apák nemzedéke nem mehet be a „jó földre” (34), még maga Mózes sem (37), csak a pusztában felnőtt fiak, Káléb és Józsué vezetésével (36–37). Így szolgálhatja két ember hívő engedelmessége egy egész nemzedék megmentését, és ilyen ígéretes jövőt készíthet a mi Isten iránti hívő engedelmességünk is az új esztendőben.
