„Íme, nagy örömet hirdetek nektek, üdvözítő született ma nektek” Lk 2,1–20
1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: 11 üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, 18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
„Íme, nagy örömet hirdetek nektek, üdvözítő született ma nektek” (10–11). Karácsonykor megérinthetett ez az üzenet. Ez már nem prófécia, mert az „örömhír” arról szól, ami már megtörtént. Isten azt osztja meg a kor megvetett embereivel, amit elvégzett. Isten népének öröme az, hogy Megváltója, Szabadítója van! Neked sem kell félned. Ő a te Megváltód és Szabadítód! Mit teszel azért, hogy karácsony örömhírét minél többekhez eljuttasd?
RÉ21 411 • IÉ 1Jn 5,11–13 • Zsolt 147,12–20
Jézus Krisztus messiási küldetése | 413 | Istennek szent Fia
Heti zsoltárének | 45 | Egy szép dolgot hoz elő az én szívem
„…hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl…” 5Móz 3
1 Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk Edreíbe egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 2 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. 3 Így adta kezünkbe Istenünk, az Úr Ógot, Básán királyát is egész hadinépével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. 4 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, nem volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban. 5 Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is. 6 Kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket. 7 De az összes állatot meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak. 8 Így vettük el akkor az emóriak két királyától azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig – 9 a szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik –, 10 minden várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg királyságának a városait Básánban. 11 Csak Óg, Básán királya maradt meg már akkor a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve. 12 Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértól fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam. 13 Gileád többi részét és egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Básán egészét a refáiak földjének hívják. 14 Manassé fia, Jáír kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt róla, vagyis Básánt, Jáír sátorfalvainak még ma is. 15 Mákírnak adtam Gileádot, 16 a rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádtól az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az ammóni határig, 17 meg az Arábá-völgyet a Jordánig, ami a határ, és a Kinneret-tótól az Arábá-tengerig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében, ezektől kelet felé. 18 Abban az időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, az Úr ezt a földet már nektek adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén. 19 Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van. 20 Addig legyen így, amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ahogyan nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik a Jordánon túl. Akkor visszatérhet mindenki a maga birtokára, amelyet nektek adtam. 21 Józsuénak pedig megparancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az Úr tett ezzel a két királlyal. Így bánik el az Úr mindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz. 22 Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az Úr maga harcol értetek! 23 Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz: 24 Uram, Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? 25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! 26 De az Úr, aki megharagudott rám miattatok, nem hallgatott meg, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég, ne is hozd szóba többé nekem ezt a dolgot! 27 Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg a saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon. 28 Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és a földet, amelyet te látsz, ő osztja majd fel nekik örökségül. 29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(25) „…hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl…” (5Móz 3).
Az Úr győzelemre segíti népét Óg és királysága ellenében, majd alkalmazzák itt is a hadiátok vérengző eljárását (1–7). E győzelemmel a Jordán folyó keleti vidéke Isten népe tulajdonába kerül, és Mózes útmutatása szerint Rúben, Gád és Manassé fél törzse osztozik e birtokba vett területeken (8–17). Látható bizonyíték ez a többi törzsnek, hogy Istenük velük lesz a Jordánon való átkelés után is. Egyúttal megmutatkozik e leírásban a Biblia realizmusa. A Szentírásban nemcsak szép gondolatok vannak Istenről, hanem jelen vannak munkájának látható és kézzelfogható jelei is. Az a szeretet ér valamit, amely pohár vízzé, szelet kenyérré, segítő kézzé változik, mert Isten szeretete testté akar lenni egy-egy földrajzilag körülhatárolható gyülekezeti közösségben is. Mindez mutatja: Mózes vezetői megbízatása eredményes volt. Ezért érthető és megható, amint az élettől búcsúzó vezető azt kéri Urától, hadd mehessen át ő is a többiekkel a Jordánon túlra (25). A nép engedetlensége miatt azonban rá is megharagudott az Úr, ezért csak távolról, a Piszgá-hegy csúcsáról láthatja meg az országot (27). Utóda Józsué lesz, így váltja egymást múlt, jelen és jövő.
