„jelül rendeltetett, amelynek ellene mondanak” Lk 2,21–40
21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. 25 És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátta szemem üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. 33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
Simeon megjövendöli, hogy a gyermek „jelül rendeltetett, amelynek ellene mondanak” (34). És valóban, mennyi „egyet nem értés” jelenik meg földi életében. Talán Jézusnak a nép vezetőivel való vitái jutnak eszünkbe. Számomra ide tartozik az is, amikor ezt olvassuk: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé” (Jn 6,66). Ez az „ellene mondás” korunkban talán még erősebb. Mire van szükséged, hogy meg tudj maradni Krisztus útján?
RÉ21 292 • Zsolt 72
Himnusz Vízkereszt napjára | 442 | Gonosz, kegyetlen Heródes
„…Izráel, hallgass azokra a […] törvényekre, amelyekre megtanítalak…” 5Móz 4,1–22
1 Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyekre megtanítalak benneteket, és teljesítsétek azokat, hogy élhessetek, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az Úr ad nektek. 2 Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. 3 Saját szemetekkel láttátok, mit tett az Úr Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az Úr mindazokat, akik Baal-Peórt követték. 4 De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek. 5 Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. 6 Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8 És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma 9 Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; 10 azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az Úr előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd ide hozzám a népet, hogy meghallgassa igéimet, és megtanuljanak félni engem mindenkor, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is. 11 Akkor ti odajöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. 12 A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Hallottátok beszélni, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. 13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. 14 Nekem pedig megparancsolta akkor az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket teljesítenetek kell azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 15 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, 16 azért nehogy elfajuljatok, ne készítsetek magatoknak bálványszobrot semminek a képmására: semmiféle bálványt férfi vagy nő formájára, 17 se a szárazföldi állatok formájára, se az égen repkedő madarak formájára, 18 se a földön csúszó-mászók formájára, se a föld alatt a vizekben levő halak formájára! 19 Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég minden seregét, el ne tántorodj, ne imádd és ne tiszteld azokat, mert azokat az ég alatt levő összes többi népnek hagyta meg Istened, az Úr. 20 Titeket azonban kézen fogott az Úr, és kihozott Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek, ahogyan van ez még ma is. 21 De reám megharagudott miattatok az Úr, és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a jó földre, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül. 22 Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(1) „…Izráel, hallgass azokra a […] törvényekre, amelyekre megtanítalak…” (5Móz 4,1–22)
Mózes hamarosan meghal, népe nélküle él majd az új földön tovább. Aggódik az övéi jövőjéért, ezért újra elmondja a pusztában született nemzedéknek azokat a parancsolatokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatott neki (5). Ezek megtartásával maradhat meg Izráel Ura közelében, így maradhat „bölcs és értelmes” nép (6), amelynek kisugárzó ereje van a nemzetek körében. Ne feledjék tehát, hogy Egyiptomból szabadította ki őket az Úr. Emlékezzenek és beszéljenek erről fiaiknak, mert aki hallgat a múltról, annak nem lehet jövője (9–10). Emlékeztet az Istennel való döntő találkozásra a Hóreb (=Sínai) hegyénél. A lángoló hegyen nem láthatták az Urat, de hallhatták Igéit (11–14). Amit ő mondott, azt adja most Mózes tovább, mert az élő Isten élő Igeként volt és van mindig jelen. Nem emberi alakban mutatkozott meg, és nem köti magát képekhez. Ezért ha találkoznak majd történelmük során olyan népekkel, amelyek bálványszobrok formájában imádják isteneiket, ne tántorodjanak meg. A bálványképek kozmikus erők megjelenítői (16–19). De Isten nem világerő, nem imádhatják így az egyedüli Urat. Ő a mindenség ura és teremtője, aki a „nem létezőket” létrehívja (Róm 4,17). Így hívta el a semmi öléből választott népét is, és az így került vele párbeszédes kapcsolatba. Istenük, az elhívó szó a pusztai út minden egyes lépését velük együtt tette meg. Maradjanak hát hűségesek parancsolataihoz, mert e hűség a jövőjük záloga.
