„…mit tegyünk?” Lk 3,1–20
1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” 7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjék, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. 10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? 11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék! 12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk? 13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál! 14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, senkit meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! 15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus, 16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért, a testvére feleségéért, és minden gonosz tettéért, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
„…mit tegyünk?” (10) A „kiáltó hangja” betölti a Jordán vidékét, és megérinti az embereket. Tömegek mennek hozzá és varázsa nagyobb, mint a „három napos hírességeké”. Megragadó, amit Isten szabadságának közeledéséről mond. Mindenkinek ad tanácsot! Egyszerűeket: gyümölcstermő élet, igazságosság, mások felé végzett szolgálat, megbocsátás. Kimondja: aki utána jön, azt kell követni. Mit kell tenned, hogy elnyerd ezt a szabadságot?
RÉ21 390
Újévi ének | 435 | Újesztendő virradott
„Én, az Úr vagyok a te Istened…” 5Móz 5,1–21
1 Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! 2 Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt és most életben vagyunk. 4 Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűz közepéből. 5 Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit:6 Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 11 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! 12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. 13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, 14 de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! 15 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! 17 Ne ölj! 18 Ne paráználkodj! 19 Ne lopj! 20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(6) „Én, az Úr vagyok a te Istened…” (5Móz 5,1–21)
A Tízparancsolat mértékadó mondata így hangzik: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről” (6). Mindaz, amit az Úr közölni kíván népével, vagy amit tenni akar vele, e mondatban sűrűsödik egybe. Isten az „őskezdet”, aki tetteiben elrejtőzve tárja fel önmagát övéinek. Ez az egyedül tőle származó ismeret adja az ő népének a többiek közötti különleges méltóságát (vö. 3Móz 20,24). Ez az ismeret az egyiptomi szabadulás és a törvényadás alapja, mert törvénye csak szabad népnek lehet. A rabszolga kényszer alatt áll, parancsot teljesít, a szabadságban viszont rendező elvre van szükség. Isten népe számára a Tízparancsolat ez a rendező elv, az Úr előtti élet „ősrendje”, amely kijelöli az Isten iránti tiszteletadás formáit, és meghatározza az emberért vállalt felelősség köreit. Ma mintha érvényét veszítette volna a „tíz ige”. Nem arról van szó, hogy újra és újra megszegjük. Ilyesmi mindig előfordult. Hanem: érvényessége lett vitatott, a régi világ ósdi rendjének tekintjük. Isten mindenkori népének felelőssége, hogy a Tízparancsolat maradandó érvényessége az új nemzedékek számára is nyilvánvaló legyen. „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14,15)
