„Miért kerestetek engem?” Lk 2,41–52
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
„Miért kerestetek engem?” (49) Éltem át hasonlót, amikor hároméves gyermekünk eltűnt a szőlőhegyen. Itt a szülők sokára veszik észre a 12 éves gyerek eltűnését – pedig ő már „nagykorú”. (A 12 éves korú gyermek már a „törvény gyermeke”, férfivá érett.) Jézus sejteti, amit később a názáreti zsinagógában kimond. Neki az Atya házában a helye. Így teljesíti be küldetését. Isten jelenlétében megtalálható. Mit jelent számodra az Atya házában lenni?
RÉ21 447
Zsoltár vasárnapra | 443 | Krisztus, Atya Istennek egyetlen egy Fia
„…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!” 5Móz 4,23–49
23 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek arról a szövetségről, amelyet Istenetek, az Úr kötött veletek, és ne csináljatok magatoknak bálványszobrot semminek a képmására, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. 24 Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! 25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek, és otthonra találtok azon a földön, de elfajultok, és bálványszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, az Úr, bosszantva őt, 26 az ég és a föld most a tanúm, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta hosszú ideig, hanem menthetetlenül kipusztultok. 27 Szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között, akikhez elhajt benneteket az Úr. 28 Ott aztán majd olyan isteneket kell tisztelnetek, amelyek emberi kéz alkotásai: fa és kő, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. 29 De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána. 30 Ha nyomorúságban leszel, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, 31 nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyre esküt tett nekik. 32 Kutass csak utána a régi időkben, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, és az ég egyik szélétől a másikig: történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! 33 Volt-e olyan nép, amely hallotta Isten hangját, amint szól a tűz közepéből, ahogyan te hallottad, és mégis életben maradt? 34 Vagy volt-e olyan isten, amely megpróbált előállni és kiszabadítani egy népet egy másik nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az Úr Egyiptomban, a szemetek láttára? 35 Azért láthattad ezeket, hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül. 36 Az égből hallatta hangját, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűz közepéből hallottad beszédét. 37 És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki téged nagy erejével ő maga Egyiptomból, 38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket űzzön ki előled, bevigyen téged, és neked adja örökségül a földjüket; így van ez ma is. 39 Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más! 40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked minden időkre! 41 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre, 42 hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben, ha e városok egyikébe menekül. 43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a pusztában levő síkságon, a gádiaknak Rámótot Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban. 44 Ez az a törvény, amit Mózes adott Izráel fiainak. 45 Ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és előírásokat mondta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból, 46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak királyának a földjén, aki Hesbónban lakott, és akit megvert Mózes Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból. 47 Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának az országát: az emóriak e két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak, 48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón-hegyig, azaz a Hermónig, 49 meg az egész Arábá-völgyet a Jordánon túl, annak a keleti oldalán az Arábá-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(39) „…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!” (5Móz 4,23–49)
Mózes arra int, hogy Isten otthonra találó népének együtt kell élnie másokkal. Ez már nem a pusztai lét, itt nincsenek vegytiszta területek. De éppen itt kell megmutatniuk Isten iránti hűségüket, ahol bizonyosan megkísérti majd őket a bálványok készítésének és imádásának divatja. A jövője felé első tétova lépéseit megtévő nép figyelmeztetést kap: vigyázzanak, mert az Úr féltőn szerető Isten (23), „emésztő tűz” (Zsid 10,31). Megbünteti őket, hűtleneket, a népek közé szórja (25–28), ahol kiélhetik bálványimádó hajlamaikat. Mózes Isten múltbeli és jövőbeni tetteiből szőtt emlékezése beleszövi ebbe a Teremtő alakította jövendőbe a reménység szálait: „De ha keresni fogod […] az Urat […], [ő] nem feledkezik meg atyáiddal kötött szövetségéről” (29.31). Így lesz megbonthatatlan egységgé múlt, jelen és jövendő, hogy a kétségbeesés órájában emlékezhessenek az élő és szabadító Istenre. Nem feledhetik el, hogy egyedül az Úr az Isten, nincs más Isten rajta kívül (35), sem az égben, sem a földön (39). Ez a jövőt építő emlékezés a mindenkori hit alapja.
