„…mind a kettőnek elengedte…” Lk 7,36–50
36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, 38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. 39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. 40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd! 41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? 43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. 49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„…mind a kettőnek elengedte…” (42) Emberi látszateredményeink elfeledtetik velünk valóságos állapotunkat: azt, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Micsoda kegyelem: a Gazda elengedi mindkét adós adósságát. Mindkettőjük esetében a kegyelmes Istennél volt a megoldás, bár az egyik tízszer annyival tartozott, mint a másik. A Gazda kegyelmesen döntött ítéletében.
RÉ21 446
Napi ének | 226 | Felséges Isten, nagy nevedet áldom
„…ne ontsanak ártatlan vért országodban…” 5Móz 19
1 Amikor Istened, az Úr kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az Úr, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban, 2 jelölj ki három várost országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked birtokul. 3 Mérd le a hozzájuk vezető utat, és oszd fel három részre országod területét, amelyet örökségül ad neked Istened, az Úr, hogy oda menekülhessen mindenki, aki gyilkolt. 4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte azelőtt. 5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe felebarátjával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja felebarátját, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. 6 Mert ha a bosszúálló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérhetné és megölhetné, ha túl hosszú az út, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. 7 Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost. 8 Ha majd kiterjeszti határaidat Istened, az Úr, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot – amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja, 9 ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked, ha szereted az Urat, a te Istenedet, és ha az ő útjain jársz minden időben –, akkor jelölj ki még három várost e mellé a három mellé, 10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, és ne terheljen téged vérontás. 11 De ha valaki gyűlöli felebarátját, meglesi és rátámad, és úgy megüti, hogy az belehal, majd e városok egyikébe menekül, 12 akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a bosszúálló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13 Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor lesz jó dolgod. 14 Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök jelöltek ki örökségedben, amelyet örökségül megkapsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked birtokul. 15 Nem elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában, bármilyen vétket követett is el. Csak két vagy három tanú vallomása elég az ítélethez. 16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt, 17 akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az Úr színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek. 18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, 19 azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így irtsd ki a gonoszt a magad köréből! 20 Hallják ezt meg a többiek, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonoszságot. 21 Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(10) „…ne ontsanak ártatlan vért országodban…” (5Móz 19)
A nem szándékos emberölésben vétkest a törvény úgy védi, hogy az eset végleges kivizsgálásáig a tettes a szentély oltárához menekülhet (2Móz 20,24). Az Úr által választott egyetlen szentély miatt az ország több pontján is menedékvárosokat jelöl ki a törvény, hogy a vérbosszú elől menekülő idejében: egy nap alatt odaérhessen. A kijelölt hat város (7.9) nem ad menedékjogot azoknak, akik szándékosan öltek embert (11–13), vagy más, példás büntetésben kell őket részesíteni. Ilyen Isten és embertárs elleni vétek például a földbirtok határkövének elmozdítása (vö. Arany János: A hamis tanú), vagy a hamis tanúzás (14–19). A megalapozott vádhoz két vagy három hiteles tanúra van szükség, míg a hamis tanú ugyanazt a büntetést kapja, amelyet a vádlott kapott volna (19). A „szemet szemért, fogat fogért” elv (21) nem személyes bosszúra biztat, hanem a vérbosszú jogán felülemelkedő, azonos mértékű büntetés elve, a mai európai bíráskodásnak is mértékadó szempontja. Jézus új alapokra helyezte embertársi kapcsolatainkat, amikor Isten akaratának új értelmezést adott a hegyi beszédben (Mt 5,38–48). Mivel az irgalmasság kultúrája mindig több erőt követel tőlünk, mint a bosszú, kérjük ezt az erőt tőle naponta.