„Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Lk 7,18–35
18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, 23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” 28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. 29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (19) Ugye értjük a kérdést? Keresztelő János nem ingott meg a hitében, de meg akart erősödni abban. Ez a kérdés azt jelzi, hogy szabad kérdezni, szabad kételkedni és gyötrődni. De egyet nem szabad: kétségbeesni, megbotránkozni az Úrban (23). Az övéit megóvja ettől.
RÉ21 509
A Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt
„Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…” 5Móz 18
1 A lévita papoknak, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. Az Úrnak szóló tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek. 2 Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki. 3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állkapcsát meg a gyomrot. 4 Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját. 5 Mert őt választotta ki Istened, az Úr valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon, és áldást mondjon az Úr nevével, ő és fiai minden időben. 6 Ha egy lévita bárhonnan Izráelből, bármelyik lakóhelyedről, ahol jövevényként él, el akar majd jönni arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, hadd jöjjön el, amikor csak kívánja, 7 hadd végezzen szolgálatot Istenének, az Úrnak nevében éppúgy, mint többi lévita testvére, akik az Úr színe előtt állnak. 8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül, amije van a családi tulajdon eladásából. 9 Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10 Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! 11 Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó! 12 Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, az Úr. 13 Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! 14 Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, az Úr. 15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, az Úr: olyat, mint én – őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. 17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták. 18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben hirdet, azt majd én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben, amelyet nem én parancsoltam meg neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel, hogy nem az Úr mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(15) „Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…” (5Móz 18)
A papság, Lévi törzse, a szent föld felosztásakor nem kap örökrészt (1–2), hanem a nekik szánt szent adományokból kell élniük. Fő bevételi forrásuk a gabona, must és olaj első termése, a juhok először nyírt gyapja (4). Mivel áldozni – a törvény szerint – csak a szent helyen szabad, így az attól távol, vidéken élő léviták még a szentélynek szánt bőségesebb adományokból sem részesedhetnek, noha elvileg ők is áldozhatnak ott (6–8). Nem csoda, hogy Jézus példázatában a jeruzsálemi papság lefokozott képviselőjeként jelenik meg a lévita (Lk 10,31kkk). A papság ez a sajátos helyzete a választott nép közösségében mégis szép jele annak, hogy az Úrnak való szolgálat, áldásának továbbadása (5), a vele való osztatlan közösség a legdrágább kincs, a legnagyobb öröm (Zsolt 84,11). A választott nép az utálatos pogány szokások (gyermekáldozat, a varázslás különböző nemei) átvétele helyett (9–14) az Isten szavát közvetítő prófétára hallgasson. E prófétaság mércéje az Úr által választott Mózes (15), és nem az önjelölt, politikai próféták (20). Minden prófétaság örök pecsétje Jézus Krisztus, akit éppen e jövendölés alapján várt Isten népe (Jn 6,14; 7,40; ApCsel 3,22kk).
