„Ő azonban [Jézus] így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Lk 8,19–25
19 Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. 20 Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. 21 Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják. 22 Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. 23 Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. 24 Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25 Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Nagy teher, amikor éppen azok állnak távol lélekben Jézustól, akik test szerint a legközelebbiek! A hitnek és engedelmességnek legfájdalmasabb próbája ez, sokan a lelki családot adják fel a vér szerinti miatt. Jézus nem állította szembe a kettőt, soha nem tagadta meg vagy hagyta el sem földi családját, sem a mennyei Atyát. Szavaival (21) arra emlékeztet, hogy a mennyei Atyának való engedelmességben tud és akar igazán eggyé lenni földi családjával is. A legnagyobb ajándék, ha ez megvalósul!
RÉ21 727
Napi ének | 282 | Hálát adunk neked, örök Úr Isten
„…nem volt, aki megmenthette volna” 5Móz 22,13–23,1
13 Ha valaki elvesz egy nőt, vele hál, de azután meggyűlöli, 14 és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, 15 akkor fogja a lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város véneihez a kapuba. 16 Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de az meggyűlölte, 17 és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányomat, pedig itt vannak lányom szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé! 18 A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg! 19 Bírságolják meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izráeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad elbocsátania egész életében. 20 De ha igaz volt a vád, és valóban nem volt szűz a lány, 21 akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mert gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 22 Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 23 Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, 24 vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott segítségért a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el felebarátja asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 25 De ha a férfi a mezőn találkozik a jegyben járó leánnyal, és megragadja a férfi, majd vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. 26 A lányt azonban ne bántsátok, mert a lány nem követett el semmit, ami halált érdemelne: olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad a felebarátjára, és meggyilkolja azt. 27 Hiszen a mezőn találkozott vele; ha segítségért is kiáltott a jegyben járó leány, nem volt, aki megmenthette volna. 28 Ha valaki egy szűz lánnyal találkozik, aki még nincs eljegyezve, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket, 29 akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mert erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.
1 Ne vegye el senki apja feleségét, és ne emelje fel apja takaróját!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(27) „…nem volt, aki megmenthette volna” (5Móz 22,13–23,1)
A házasság tisztaságának védelmét szolgálják ezek a különféle esetekre szabott törvények. Jól mutatják, milyen erkölcsi minták szerint kell Isten népének készülnie a házasságra, hogyan kell abban tisztességgel megmaradnia. A jogbiztonságot is erősítik azok a szabályozások, amelyek a feleség elbocsátásának a feltételeit rögzítik. Az egy házban lakó nagycsalád rendjét óvja az a parancsolat, amely tiltja, hogy a fiú az „apja feleségét”, azaz a mostohaanyját vegye feleségül (23,1). E törvényekből egyértelműen látszik, hogy a társadalmat alapjában meghatározó házasság védelme nem magánügy. A gyanúba fogott lány apja azért fordul a város véneihez (13–21), mert a közösség rendjét és szentségét akár halálbüntetés árán is meg kell védeni. Az egyes példák jelzik: az élet egyetlen területén sem tehetjük azt, ami éppen eszünkbe jut vagy amit megkívánunk. Az életben mindenütt a mások sorsával van dolgunk, ezért felelősek vagyunk Isten színe előtt minden tettünkért. Isten-kapcsolatunk és embertársi viszonyaink elválaszthatatlanul összetartoznak. Nem szerethetem úgy Istent, hogy a másik embert kihasználom, becsületében megalázom. Az Urat az embertársban is felelősen kell szeretnem, mert ő mindig a másikat védi önös érdekeimmel szemben.
