„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, [...] hogy akik bemennek, lássák a világosságot” Lk 8,16–18
16 Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. 18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Komoly figyelmeztetés, amit Jézus olyan egyszerű és érthető képpel fejez ki, amikor a lámpásra utal. Ő nem dekorációnak, dísztárgynak, hanem funkcionálisan hasznos világítóeszköznek szán bennünket! Igehallgató életünknek végcélja, hogy Isten világossága égjen és világítson rajtunk keresztül! Hányszor vagyok mégis haszon nélküli, magának való és fénytelen!
RÉ21 681
Jézus Krisztus messiási küldetése | 753 | Én nem tudom, mért szeretett úgy minket
„Ne menj el mellettük közömbösen…!” 5Móz 22,1–12
1 Ne nézd el, ha embertársad marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! 2 Ha pedig nem a közeledben lakik az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és maradjon nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza neki! 3 Ugyanezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz: nem szabad közömbösen elmenned mellette! 4 Ne nézd el, ha embertársad szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani azokat! 5 Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az Úr mindazokat, akik ilyet tesznek. 6 Ha útközben egy fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákról. 7 Az anyát okvetlenül ereszd el, és csak a fiókákat fogd meg, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj! 8 Ha új házat építesz, készíts korlátot a háztetőre, hogy vérontással ne szennyezd be házadat, ha valaki leesnék róla. 9 Ne vess másik növényt a szőlő közé, különben az elvetett mag is meg a szőlő termése is mindenestül a szentély tulajdona lesz. 10 Ne fogj a szántáshoz ökröt és szamarat egy közös igába! 11 Ne öltözz olyan ruhába, amelyet gyapjúból és lenből szőttek egybe! 12 Készíts bojtokat felsőruhád négy sarkára, amellyel takarózol!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(4) „Ne menj el mellettük közömbösen…!” (5Móz 22,1–12)
Isten törvényének figyelme kiterjed a nem perelhető élethelyzetekre is, amikor a magatartásunk egyszerűen emberség kérdése. Illik visszaszolgáltatni az elkóborolt haszonállatokat (1–4), védelem illeti a tojásain ülő anyamadarat (6–7), balesettől óv az új ház lapos tetejére felszerelt védőkorlát (8; vö. 2Kir 1,2). Óvjunk másokat a nagyobb bajtól! Az 5. vers tilalma valószínűleg a korabeli környező pogány vallások megtévesztő, esetleg transzvesztita viselkedésmódjával összefüggő ruhaviselési szokásaira vonatkozik, amelyeket emiatt „utál” az Úr. Isten törvénye mindig az egyértelműség felé terel, talán ebből fakad, hogy nem tűri a felemás megoldásokat (8–12). Nem szabad veteményt szőlősorok közé vetni (9), ökröt szamárral párba fogni (10), kétféle anyagból szőtt ruhát viselni (11). Ma már nem ismerjük ezen intelmek hátterét. Mégis: azért, mert valamit nem értünk, még tisztelhetjük (Hölderlin). A felsőruha négy sarkára varrt bojtszerű csomók emlékeztetnek a törvény megtartására és a törvényadó, velük szövetséget kötő Úrra (12).
