„Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.” Lk 11,29–32
19 De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25 És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. 27 Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! 28 Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. 29 Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. 30 Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. 32 Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
Milyen megdöbbentő volt, amikor még egymás között is vetekedtek a tanítványok, hogy ki a nagyobb (Lk 22,24–30), pedig ott volt közöttük a Legnagyobb! Ninive lakosai böjtölve és bűnbánatot tartva megtértek Jónás prédikálására, Jézus kortársai viszont Jézus igehirdetésére sem. Bennünket milyen hatalmi harcok, bűnök foglalnak le? Az, hogy akik kevesebbet kaptak, többre jutottak a hitben és az engedelmességben, bátorít-e, hogy az Úr Jézust felismerve, imádva a legtöbbet merítsünk belőle (Jn 7,17)? Mert Jézussal többre juthatunk, mint elődeink, és ha hallgatunk az igére, még nagyobb áldásokat élhetünk át, mint „Dél királynője” vagy „Ninive lakói”.
RÉ21 503 • IÉ Préd 7,15–18 • Zsolt 119,1–8
Vasárnap ének | 233 | Eljött hozzánk az üdvösség
Heti zsoltárének | 137 | Hogy a babiloni vizeknél ültünk
„…minden szavamat […] hallgasd figyelmesen!” Ez 3,4–27
4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! 5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához. 6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád. 7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza keményfejű és konok szívű! 8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. 9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne rettegj tőlük! Bizony, engedetlen nép ez! 10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd a szívedbe, és hallgasd figyelmesen! 11 Menj oda néped fogságban élő fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... – akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele. 12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam, amint az Úr dicsősége felemelkedett a helyéről. 13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang. 14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem. 15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. 16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje: 17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! 18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. 19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. 20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. 21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzen többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet. 22 Az Úr ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni! 23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Ugyanolyan volt, mint amilyennek a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be a házadba! 25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük. 26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. 27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(10) „…minden szavamat […] hallgasd figyelmesen!” (Ez 3,4–27)
A kiemelt vers az elhívott őrállót szólítja meg. A mai bibliai szakasz beszél a próféta hallgatóságáról és az üzenet közlőjéről, az Úrról is, de a szöveg középpontjában Isten elhívott embere áll. Ezékiel elhívása (Kr. e. 593) a babiloni fogság kezdeti szakaszát idézi, ekkoriban sem a próféta, sem hallgatósága nem bizakodhatott gyors szabadulásban. Ez a reménytelenség időszaka, idegen földön, érthetetlen beszédű emberek között (5). Sokat szenvedett nép sorsában osztozó embert szólított meg Isten: mi azt tartjuk, ilyenkor rohanni kell a vigasztaló Igével. Isten azonban rácáfol az emberi elképzelésekre. A prófétának először meg kell némulnia (26). Nem vágtathat a lélektől felajzottan, de mégiscsak öncélúan a nép közé, mert ő Isten embere; neki először hallgatnia, figyelnie kell. Meg kell értenie két dolgot: elsőként azt, hogy hallgatósága konok és keményszívű, küldetése ezért felfoghatatlanul nehéz lesz. Másodszor: Isten mindenekelőtt engedelmességet vár el szolgájától. Az Ige világos: Isten embere, először hallgass, az Úrra figyelj, akkor is, ha mindenki tudni véli, hol, mikor, mit kellene tenned! Csak akkor szólj, ha az Úr akar szólni általad, szavaid súlya ehhez legyen fogható. Ragaszkodj a kapott Igéhez!
