„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre… hanem a lámpatartóra…” Lk 11,33–36
33 Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre… hanem a lámpatartóra…” (33) A világosság maga Jézus Krisztus (Jn 8,12) és a benne való új élet. A sötétség a bűn uralma alatti lét (Ef 5,8). Minél jobban átjárja életünket Jézus világossága, annál jobban el tudjuk választani a jót a hitványtól (Jer 15,19). Minél magasabbra helyezzük Jézust mint világosságot az életünkben, annál több fény esik ránk, és így ad nekünk az Ő dicsőségéből már itt a földön is (Jn 5,44).
RÉ21 27
Jézus Krisztus messiási küldetése | 449 | Jézus, vigasságom
„…Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket…” Ez 4
1 Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! 2 Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! 3 Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, és szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. 4 Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. 5 Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! 6 Ha ezt letöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. 7 Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! 8 Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai. 9 Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig! 10 Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanabban az időben egyed. 11 Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad! 12 Mint az árpakenyeret, úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára! 13 Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé szétszórom őket. 14 De én ezt mondtam: Jaj, Uram, Uram! Én nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba romlott húst. 15 Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet. 16 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak, 17 mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és megrothadnak bűnük miatt.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(13) „…Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket…” (Ez 4)
A próféta gyerekesen viselkedett. Ostromosat játszott. Maga elé helyezett egy gondosan előkészített téglát, ez volt a megtámadott város, elhelyezett körülötte játék-tábort, játék-ostromgépeket. Ha kisfiú lett volna, talán a szülei elmosolyodnak: milyen szépen leköti magát! Csakhogy Ezékiel egyrészt már nem volt kisfiú, másrészt folytatta egyre zavarba ejtőbb mozdulatait. Sütőlapot bámult, az oldalán feküdt több mint egy évig, majd negyven napra átfordult a jobb oldalára. Innen-onnan összeszedett maradékból sütött kenyeret evett, vizet alig ivott. Négyszázharminc napon át tartott ez a furcsa játék, míg világossá vált, hogy ezek a megmagyarázhatatlan cselekedetek mély üzenetet hordoznak. A már elhurcolt, Babilóniában, idegen földön élő próféta az otthon maradtak szenvedését, Jeruzsálem újabb ostromát ábrázolta ki. Akik látták, először talán nevettek, aztán fejüket csóválták. Egy idő után mindenki remegve gondolhatott az otthon maradt rokonokra, ismerősökre, a hátrahagyott házakra, kertekre. A próféta tekintetéből kiolvasható lett: a harag kelyhe valóban kitöltetik. Ha felettünk is elborult az ég, eljött az Istenhez fordulás, az újrakezdésbe vetett reménység ideje.
