„Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?” Lk 13,18–21
18 Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? 19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között. 20 Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Miközben az egyház a társadalmi súlyának növelésére törekszik, elég lenne csak hagyni hatni közöttünk az evangéliumot. Odafigyeléssel, megérteni akarással, egymás terhének hordozásával, ellenségképzetek, világi módszerek, hatalmi technikák feladásával. Hidegben tartott, etetés nélküli kovásszal nem lehet tésztát keleszteni. Fagyos légkörben élő, önmagát zárt burokban őrző közösség meghatni sem fogja környezetét, ahhoz pedig, hogy áthassa, többre van szükség: Isten élő igéje gonosz szívünket megújító munkájára. Ha bennünk, ránk már hatni fog, akkor másra is hatással lesz az evangélium.
RÉ21 209
Zsoltár vasárnapra | 38 | Haragodnak nagy voltában
„...ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elfordul tőlem, a szívébe fogadja bálványait, azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt…” Ez 14,1–11
1 Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek velem szemben. 2 Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: 3 Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam, hogy engem ilyenek kérdezgessenek? 4 Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Ha valaki Izráel házából a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, annak majd én, az Úr a sok bálványnak megfelelően magam válaszolok. 5 Mert megragadom Izráel házát saját szíve miatt, mindazokat, akik elfordultak tőlem bálványaik kedvéért. 6 Mondd meg ezért Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! 7 Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elfordul tőlem, a szívébe fogadja bálványait, azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, hogy megkérdezzen engem, annak majd én, az Úr válaszolok. 8 Ellene fordulok az ilyen embernek, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 9 Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az Úr hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. 10 A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, 11 hogy többé ne tévelyedjen el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(7) „...ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elfordul tőlem, a szívébe fogadja bálványait, azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt…” (Ez 14,1–11)
Kétfelé sántikálás. A babiloni fogságban a zsidó nép visszatért a királyság előtti szokásához, és ügyes-bajos dolgaikban a különböző törzsek tekintélyes öregjeinek, a véneknek a tanácsát kereste. Most ők hoznak a próféta elé egy kérdést, amely meghaladja az ítélőképességüket. A nép kérdése: szabad-e a „prófétához menni”, Izráel Istenének tanácsát keresni, egyszóval őt tisztelni, közben új lakóhelyük szokásainak és a körülöttük élő népek elvárásainak megfelelően más istenségeket is segítségül hívni? Szabad-e kétfelé sántikálni? Hinni még az Atyák Istenében, de követni a korszellemet és a csoportnyomást, és mellé mást is odahelyezni, akitől-akiktől az ember élete ügyeinek megoldásait, megtartatásait, szabadulásait, várhatja? Megfér-e Isten mellett bármi más az ember életének trónján? Az Ige szerint nem. Sőt ez a bűn maga. Nyomatékosításként háromszor is emlegeti az igerész e folyamatot: az ember szívébe fogadja a bálványt, azon jár az esze, és az bűnbe viszi őt. „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti” (Mt 6,24).
