„Mondd meg nekünk [Jézus], milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Lk 20,1–8
1 Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2 és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat? 3 Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem: 4 Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? 5 Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 6 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt. 7 Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. 8 Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Milyen hatalommal cselekszik Jézus? Honnan való az ő hatalma? Merthogy hatalma van, az vitathatatlan, hisz jelek, csodák, gyógyulások, megváltozott életek bizonyítják. De honnan van ez a hatalom? Tudják ezt jól az írástudók is, s mégis ravaszkodnak. Mert nem az igazság, hanem az érdek befolyásolja válaszukat. Mi tudunk-e pillanatnyi érdekeket figyelmen kívül hagyva mindig ragaszkodni az igazsághoz, s merjük-e engedelmességgel Jézus mennyei hatalma alá rendelni az életünket?
RÉ21 726 • IÉ Jn 6,47–51 • Zsolt 23
Zsoltárdicséret | 182 | Örvendek az én szívembe’
Heti zsoltárének | 26 | Légy ítélőm, Uram
„Mivel magasra nőtt, és teteje a felhőket érte, felfuvalkodott magassága miatt, a népek urának kezébe adtam: tegyen vele azt, amit akar.” Ez 31
1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Nagyságban ki volna hozzád fogható? 3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szépek voltak ágai, árnyas a lombja, magasra nőtt, teteje a felhőket érte. 4 Víz növelte nagyra, a mélység vizei tették magassá. Folyóikat az ő tövéhez árasztották mindenfelől, csak patakokat bocsátottak a mező többi fájához. 5 Ezért lett magasabb növésű, mint a mező többi fája: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, amely feléje áradt. 6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fialt a mező minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nép. 7 Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. 8 Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fa sem volt szépségben hozzá hasonló. 9 Széppé tettem őt lombos ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. 10 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel magasra nőtt, és teteje a felhőket érte, felfuvalkodott magassága miatt, 11 a népek urának kezébe adtam: tegyen vele azt, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. 12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörtek az ország patakmedreiben. Árnyékából elvonult a föld összes népe, és magára hagyta. 13 Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. 14 Azért ne nőjön túl magasra a víz mellett egy fa sem, ne nyújtsa fel tetejét a felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba. 15 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek. 16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. 17 Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek. 18 Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(10–11) „Mivel magasra nőtt, és teteje a felhőket érte, felfuvalkodott magassága miatt, a népek urának kezébe adtam: tegyen vele azt, amit akar.” (Ez 31)
Ezékiel Egyiptom elleni harmadik próféciája más jelleget ölt, mint az előzőek. Hasonlóan a Tírusz bukása kapcsán mondott siratóénekhez (Ez 27), elismeréssel méltatja Egyiptom nagyságát, gazdagságát, elismertségét. Ismét a magasra növő és zöldellő cédrusfa képe kerül elénk, amelynek árnyékaiban ember és állat menedéket nyerhet: gondolhatunk itt akár az éhínség elől Egyiptomhoz forduló Jákóbra. Másrészt figyelmeztet, hogy nagyság, gazdagság és elismertség önmagában nem bűn, a kérdés, kinek tulajdonítjuk, hogy ezekre eljuthattunk, milyen célokra, kiknek a javára használjuk ezt. Nem a nagyság vált Egyiptom bűnévé, hanem az: rosszul élt vele. Nem árnyékot adott, hanem még magasabbra törésében inkább sokakat felperzselt. Nem szolgált, hanem uralkodott. „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok!” (Mk 10,43).
