„'A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő'? Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.” Lk 20,9–19
9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. 10 És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11 Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza. 12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. 13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. 14 De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! 15 És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura? 16 Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg! 17 Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”? 18 Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt. 19 Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Isten egy gyönyörű feladattal bízott meg minket, akik az ő népének tagjai vagyunk. Éljünk gyümölcsöző életet az ő dicsőségére. S figyelmeztet is minket küldöttei által, hogy tartozunk az ő dicsőségét felragyogtatni, és számon is kér minket. De ha mi ahelyett, hogy megteremnénk gyümölcsünket, és megadnánk Istennek a dicsőséget, kizárjuk Jézust az életünkből, akkor Isten helyettünk is tud mást választani magának, és tudja másnak is adni ajándékait. Te Isten dicsőítésére használod életed idejét?
RÉ21 490
Könyörgés böjti időben | 475 | Én Istenem! Sok nagy bűnöm
„Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!” Ez 32
1 A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Kezdj siratóénekbe a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Olyan voltál a népek között, akár egy oroszlán! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, fölkavartad folyamait. 3 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Kivetem rád hálómat a sok összegyűjtött néppel, és kihúzlak kerítőhálómmal. 4 Ledoblak a földre, kivetlek a nyílt mezőre, elhozok rád mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi állatot. 5 Testedet a hegyekre hajítom, megtöltöm a völgyeket hulláddal. 6 Kiömlő véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, megtelnek vele a patakmedrek. 7 Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait, a napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít. 8 Minden égitestet elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! – így szól az én Uram, az Úr. 9 Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez; olyan országokba, amelyeket nem ismersz. 10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején. 11 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Elér téged Babilónia királyának fegyvere! 12 Leterítem néped tömegét a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek; elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege. 13 Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl. 14 Akkor megtisztítom vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! – így szól az én Uram, az Úr. 15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, megtudják majd, hogy én vagyok az Úr! 16 Siratóének ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról és egész tömegéről sírva énekeljék! – így szól az én Uram, az Úr. 17 A tizenkettedik évben, az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe egész sokaságát, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz! 19 Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé! 20 A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és népe egész sokaságát. 21 Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között! 22 Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. 23 A sírgödör legalján adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét. 24 Ott van Élám, népének egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt. 25 A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, népe egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt; odadobták őket a halálra sebzettek közé. 26 Ott van Mesek és Túbal, népük egész sokasága körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. 27 Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert erejükkel rettegésben tartották az élők földjét. 28 Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között. 29 Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére odadobtak a fegyverrel megöltek közé; a körülmetéletlenek és a sírba roskadók között fekszenek. 30 Ott vannak észak uralkodói, és minden szidóni, akik megszégyenülve szálltak le a halálra sebzettekkel együtt, pedig rettegett vitézek voltak; körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt. 31 Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét – így szól az én Uram, az Úr. 32 Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész sokaságának a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(21) „Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!” (Ez 32)
Az egyiptomi civilizáció mindmáig híres azokról a kimunkált elképzeléseiről, hogy ha valaki megfelelő módon felkészül, halála után az e világhoz nagyon hasonló, sőt jobb, kényelmesebb örök életet élhet. Kincsek, javak, szolgák átvihetők a másvilágra, így a halál nem is okoz oly nagy törést az ember életében. Az Ezékiel által e részben hangoztatott ítélet ennek a vélekedésnek mond ellent. Ne ringassa magát Egyiptom abba az illúzióba, hogy evilági összeomlása úgysem jelent semmit, mert majd a túlvilágon folytathatja kényelmes és gazdag életét. Ezékielnek azt kell hangoztatnia, hogy aki Izráel Istenének hátat fordít, annak nemcsak e világon, hanem az ezt követőn is ítélete lesz: Isten afölött is Úr. Egyiptom, de mellette a többi, Isten népének sorsán kárörvendő és nyerészkedő állam megítélt vezetői a túlvilágon nem kapnak megnyugvást. A „fegyverrel megöltek” (20) sorsára jutnak, azokéra, akik hirtelen, erőszakos halállal végezték, és nem tehettek temetésükre illő előkészületeket, nem biztosíthatták be túlvilági kényelmes létüket. Még ha itt a kijelentés nem beszél is örök üdvösségről és kárhozatról, az Ezékielnek adott Ige túlmutat azon az ókori keleti felfogáson, hogy az ember sorsát a holtak hazájában is meghatározza a korábbi társadalmi helyzete vagy halálának és temetésének módja. Nincs a túlvilági életről részletes ismeret, de egy biztos: a holtak hazájában is az egy Isten az Úr.
