„Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!” Lk 23,13–25
13 Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. 18 Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! 19 Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! 22 Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Egy messiás választ ad arra a kérdésre, hogy mit kell tennünk az életünk és a világ helyreállítása érdekében. Két messiás van a sokaság előtt. Az egyik azt képviseli, hogy saját erőből egy új és jobb világ építhető fel, aminek a része a kényszer és az erőszak is (19). A másik Isten előtti alázatra, bűnbánatra, szolgálatra és Isten igazságára vezet. A végső választás ma is ugyanaz: barabbási önerő vagy jézusi önmegtagadás?
RÉ21 489
Nagyheti ének | 484 | Királyi zászló jár elöl
„…én pedig kegyelmes leszek hozzátok…” Ez 43,13–27
13 Ezek az oltár méretei könyökben megadva (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt): körülötte volt egy egy könyök mély és egy könyök széles árok, amelynek a szélén egyarasznyi szegély volt. Ilyen magas volt az oltár: 14 az árok fenekétől az alsó tömb két könyök magas volt, a szélessége pedig egy könyök; a kisebb tömbtől a nagyobb tömbig négy könyök, és a szélessége egy könyök. 15 Maga a tűztér négy könyök magas volt, és a tűztérből négy szarv emelkedett ki. 16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök volt, a szélessége is tizenkét könyök: a négy oldala tehát egy négyzetet alkotott. 17 A felső tömb hosszúsága tizennégy könyök volt, a szélessége is tizennégy könyök, egyformán mind a négy oldalán. Egy félkönyöknyi szegély vette körül, az árok pedig egy könyök volt körös-körül. Az oltár lépcsője kelet felől volt. 18 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Így szól az én Uram, az Úr: Ezek az oltárra vonatkozó rendelkezések, arra az időre, amikor majd elkészül, hogy égőáldozatot mutassanak be rajta, és vért hintsenek rá. 19 A Cádók leszármazottai közül való lévita papoknak, akik elém járulhatnak a szent szolgálat végzésére – így szól az én Uram, az Úr –, adj egy bikaborjút vétekáldozatul! 20 Végy a véréből, és kend meg az oltár négy szarvát, a felső tömb négy sarkát meg a szegélyt körös-körül! Így mutass be vétekáldozatot, és végezz engesztelést érte! 21 Azután vedd a vétekáldozatra szánt bikát, és égesd el azt a templomhoz tartozó kijelölt helyen, a szentélyen kívül! 22 Másnap pedig vigyél egy hibátlan kecskebakot vétekáldozatul! Ugyanúgy mutassák be vétekáldozatul az oltárért, ahogyan a bikát bemutatták. 23 Miután megvolt a vétekáldozat, mutass be áldozatul egy hibátlan bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból! 24 Vidd oda azokat az Úr színe elé, a papok pedig szórjanak rájuk sót, és mutassák be azokat égőáldozatul az Úrnak! 25 Hét napon át mindennap készíts el egy kecskebakot vétekáldozatul, továbbá egy bikaborjút és egy kost a nyájból; hibátlanokat készítsenek! 26 Hét napon át végezzenek engesztelést az oltárért, így tisztítsák meg, és így avassák föl! 27 Ezeknek a napoknak az elteltével, a nyolcadik naptól kezdve készítsék oda a papok az oltárra égőáldozataitokat és békeáldozataitokat, én pedig kegyelmes leszek hozzátok – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(27) „…én pedig kegyelmes leszek hozzátok…” (Ez 43,13–27)
Maga a templomépület kicsi volt, oda csak a papok jártak be, és egy kis oltár árasztott jó illatot. A hátsó részbe, a szentek szentjébe a főpap is csak évente egyszer lépett be. Ez jelképezte azt a helyet, ahol Isten láthatatlanul jelen volt népe között. A templom az Úr (szimbolikus) lakhelye, vele szemben állt tehát az oltár, ahol a neki szánt áldozatokat bemutatták. Ez volt a tulajdonképpeni istentisztelet. Itt az egész nép nevében folyt az áldozás, ez magyarázza az oltár nagy méretét. Ez a szakasz eszünkbe juttatja Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatát, továbbá figyelmeztet arra, hogy az istentisztelet folyamatos legyen, és állandóan tartalmazza a bűnbánatot, hálaadást, dicséretmondást. (Ez a három fő funkciójuk volt az áldozatoknak.)
