„Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.” Lk 24,1–12
1 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5 Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, 7 hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. 8 Ekkor visszaemlékeztek szavaira, 9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Emlékezni és emlékeztetni! Áldott legyen Feltámadott Urunk, aki Lelke által emlékeztet minket szavaira, ígéreteire, figyelmeztetéseire, tanácsaira. Legyünk Krisztus követei, akik emlékeztetünk a Szentháromság Isten tetteire, amit a világért végbevitt, és igéjére, amit nekünk adott. Ma különösen is emlékezzünk a feltámadás és az örök élet ígéretére Jézus Krisztusban. Vigasztaljunk ezzel az ígérettel másokat, és tegyünk bizonyságot a feltámadott Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkről. Ebben erősítsen, erre is készítsen fel az úrvacsorai közösség.
RÉ21 513 • IÉ Jn 20,11–18 • Zsolt 118,19–24
Húsvéti ének | 511 | Mind jöjjetek, örvendjetek
Heti zsoltárének | 114 | Hogy Izráel kijött Egyiptomból
„Eljut oda ez a víz, és meggyógyul.” Ez 47,1–12
1 Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. 2 Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. 3 Azután kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. 4 Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. 5 Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. 6 Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e, emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. 7 Ahogy visszafelé mentem, láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. 8 Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. 9 Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. 10 Halászok állnak majd ott, és Én-Gedítől Én-Eglajimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. 11 De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg, hogy sót adhassanak. 12 A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(9) „Eljut oda ez a víz, és meggyógyul.” (Ez 47,1–12)
Csodáról beszél itt a próféta. Olyanról, amely kötelezi, önvizsgálatra készteti a mai egyházat is. Alapja, hogy Isten újra jelen van templomában, ahogy arról a 43. fejezet beszámol. Mivel jelen van, a templomból éltető erő árad ki. A víz keleten sokkal inkább az élet jelképének számított, mint nálunk, a sivatagban pedig egyenesen élet-halál kérdése volt. A látomás figyelmen kívül hagyja a domborzati viszonyokat, csak azt mondja el, hogy a víz megindul a száraz vidékek felé. Ott viszont nem tűnik el, hanem egyre több lesz. A kezdetben bokáig érő patak olyan méllyé válik, hogy nem lehet rajta átkelni, pedig közben fákat táplált. Ezek édenkerti bőséggel, havonta hozzák a termést. Végül megérkezik a Holt-tengerhez, és azt élővé teszi. Isten jelenléte tehát életet áraszt, élővé teszi a holt helyeket. Köztünk van-e Isten? Mert ha igen, a mi egyházunknak is életet kell árasztania maga körül. Volt idő, amikor csak az egyház végezte azt, ami szociális gondoskodásként a modern állam feladata (betegellátás, nyugdíj stb.). És csüggesztő helyzetben élő népnek olyan vigasztalást nyújtott, hogy az túlélte a nehéz évtizedeket. Imádkoznunk kell azért, hogy valóban köztünk legyen az Úr, és éltető ereje kiáradjon közülünk. Igehirdetésünkben is nagy hangsúlyt kell kapnia, hogy mi az életre hívjuk az embereket. Jézus feltámadása az alapja e szolgálatnak.
