„az asszonyok /.../ megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.” Lk 23,50–56
50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, 51 aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. 52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. 54 Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. 55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. 56 Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Nagyszombat a sötétség és a csend napja. Nincs kijelentés és iránymutatás. A követők a múltba kapaszkodnak vagy újat kezdenek. Az Isten országát váró arimátiai József továbbra is ragaszkodik Jézushoz, aki egykor Isten uralmát hirdette meg (Mt 4,17). A meghalt Jézust királyi tiszteletben részesíti sziklasírba helyezve (53). Feltámadása után a múlt mellett a Lélekbe is kapaszkodunk, hogy mi is annak valljuk Jézust, akinek még nem teljesen látszik.
RÉ21 503 • IÉ Jón 2,1–11 • Zsolt 31,1–5.16–17
Nagyheti ének | 498 | Emlékezzünk menny Fiáról
„A nép örökségéből […] nem vehet el a fejedelem…” Ez 46,16–24
16 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ha a fejedelem ajándékot akar adni az örökségéből valamelyik fiának, akkor az a fiáé lehet, hiszen az örökségen belül marad a birtokuk. 17 De ha az egyik szolgájának ad ajándékot az örökségéből, akkor az csak a felszabadulás meghirdetésének évéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő öröksége az, és a fiaié kell hogy legyen. 18 A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket a birtokukból. A maga birtokából adjon örökséget a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról. 19 Azután bevitt engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség. 20 Ezt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba, hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat. 21 Azután kivitt a külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik sarkában egy-egy kisebb udvar volt. 22 Az udvar négy sarkában kisebb udvarok voltak: ezek negyven könyök hosszúak és harminc könyök szélesek voltak; mind a négynek ugyanaz volt a mérete. 23 Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések mellé pedig körös-körül tűzhelyek voltak telepítve. 24 Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt a véresáldozatból.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(18) „A nép örökségéből […] nem vehet el a fejedelem…” (Ez 46,16–24)
Amit az Örökkévaló ránk bízott, azzal nem rendelkezünk szabadon. A fejedelem nem osztogathatja el vagyonát, mert azzal Isten népét szegényíti. A vagyont ő kötelezettségekkel együtt kapta, mint azt a korábbi fejezetekből láthatjuk. Felelőtlen gazdálkodással ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítését veszélyeztetné (16–18). A templom leírása nem követi pontosan az elpusztult salamoni épületet, és a később felépülő kultuszhely is eltért attól. Nem is ez volt a feladata, hanem hogy fenntartsa a népben a templom fontosságának tudatát évtizedeken át. Azokban is, akik már nem is látták, mert a pusztulása után születtek. Ezt a célját elérte. Hálásan emlékezni a múlt ajándékaira, a jót fenntartani nekünk is kötelességünk.
