…hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” 2Kor 4,7–18
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk. 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
Legszentebb küldetésünk, „…hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (10). Kis különbséggel kétszer is olvashatjuk ezt. Mindez pedig csak akkor lehetséges, ha mi is élő hittel hirdetjük az evangélium teljességét, apostoli meggyőződéssel. A feltámadás hite pedig (14) előttünk is megnyitja az örökkévalóság távlatát, amelynek áldott reménységében naponként megújulhatunk (16–18).
RÉ21 519
Húsvéti ének | 506 | Krisztus, ím, feltámada
„Én, az Úr, nem változtam meg…” Mal 3,6–12
6 Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! 7 Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. De ti ezt kérdezitek: Miből térjünk meg? 8 – Becsaphatja-e Istent az ember? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? – A tizeddel és a felajánlásokkal! 9 Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem! 10 Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. 11 Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura. 12 Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok – mondja a Seregek Ura.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6) „Én, az Úr, nem változtam meg…” (Mal 3,6–12)
Mennyi keserűséggel jár, amikor kapcsolatainkban azt tapasztaljuk: emberi indulatok, viszonyulások elváltoznak! Kiszámíthatatlanná lesznek. Milyen irgalmas és mennyire türelmes az Úr, aki szinte újra bemutatkozva azt mondja népének, hogy ő szándékában, ítéletében változatlan! Az a valaki, akihez újra hozzámérhetik magukat Izráel fiai. Mindez az ő érdekükben és javukra történik, hogy meglássák és belássák: a bűn miatti romlottság újabb hűtlenséget hozott elő belőlük. Isten elmondja: csalóvá váltak. A miattuk hozott tizedrendelkezést megszegték, ezzel erkölcsileg és anyagilag is megrontották az Úr házának mindennapos rendjét. Micsoda kegyelem, hogy Isten újra közeledik, újat kezd! Nem magyarázkodik ugyan, de bejelenti az övéinek, hogy ő változatlan. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy az elhajlottak visszatérjenek hozzá. A visszaélés nem maradhat úgy, mert még mélyebbre süllyednek, és még inkább eltávolodnak az élet forrásától. Az Úr Jézus által egészen közel jött, s újra meghirdette a lehetőséget, hogy visszaéléseinkkel hagyjunk fel, s ragaszkodjunk a szövetségben maradáshoz.
