„Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk?” 2Kor 12,11–21
11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 12 Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 14 Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Isteni jelek, csodák kísérték Pál szolgálatát (12). Ennek ellenére sem fogadott el a korintusiaktól semmit. Vagy maga dolgozott, vagy más gyülekezetektől fogadott el adományt. Értük csak munkálkodott. Ezért különösen szomorú, ami a gyülekezetben van (20). Most készül náluk rendet teremteni. Isten óvja gyülekezeteinket az ilyen állapotoktól, ezért imádkozzunk. Ha pedig baj van, az Úr küldjön valakit, aki rendet tud teremteni.
RÉ21 468
Zsoltárdicséret | 177 | Dicsérd, én lelkem, minden erődben
„Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.” Péld 14
1 Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. 2 Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. 3 A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. 4 Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. 5 Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. 6 Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. 7 Térj ki az ostoba útjából, mert nem szerzel ajkáról tudást! 8 Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobát pedig rászedi saját bolondsága. 9 A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. 10 A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. 11 A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrának lakói virulni fognak. 12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. 13 Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. 14 A romlott szívű azt kapja, amit megérdemel, meg a jó ember is tettei gyümölcsét. 15 A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. 16 A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. 17 A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik. 18 Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti. 19 Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt. 20 A szegényt még barátja is gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik. 21 Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz. 22 Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar. 23 Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut. 24 A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság. 25 Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló. 26 Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. 27 Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. 28 Nagy nép ad a királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is. 29 A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul. 30 A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. 31 Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. 32 A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. Zsolt 34,20 33 Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban. 34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. 35 Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(26) „Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.” (Péld 14)
Az istenfélelem kettős következményéről van itt szó. Egyfelől erős oltalmat jelent annak, aki ebben él. Biztonságban tudja magát. Elrendezett élete van. Emellett azonban a következő nemzedék számára is előkészített biztosítékról van itt szó. A magam istenfélelme tehát nemcsak az én javamra szolgál, hanem a sok igyekezettel, olykor aggodalommal féltegetett gyermekeink számára is olyan felbecsülhetetlen örökség, amely tőlünk érkezhet hozzájuk. Istenfélelmünk kiváltságos hagyaték. Halálunk után is érvényes erőtér, amelyben utódaink oltalmat találnak. Ha éltünk Jézus hívásával – „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28) –, akkor ennek a lehetősége nyitott ajtóként ott lesz gyermekeink, unokáink számára is. A számunkra biztos menedékként szolgáló istenfélelem nem veszíti el lényegét az utánunk következő nemzedékek idején sem. Tehát utódaink menedéke máris formálódik az általunk gyakorolt, megbízhatóan látható hívő életünk által. Nagy reménysége van hát az istenfélő embernek saját biztonsága és a következő nemzedék életére nézve is.
