„gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus” Gal 4,12–20
12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, 14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. 15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. 16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19 gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. 20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és más hangon beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Az apostol ezekben az versekben az „első szeretetre” emlékezteti a galatákat. Arra az időszakra, amikor első alkalommal hirdette nekik az evangéliumot. Mostanra ez a viszony ellenségessé változott, és Pál féltő szeretettel fordul feléjük. Gyermekeinek nevezi őket, s a szülő asszony fájdalmas reménységéhez hasonlítja a fáradozást, amit újjászületésükért egykor tett. Ismét szülési fájdalmakat szenved értük, de most nem a megmenekülésükért, hanem azért, hogy kiformálódjon bennük a Krisztus (19).
RÉ21 720 • IÉ Ef 3,14.21 • Zsolt 68,1–10.32–35
A vasárnap éneke | 229 | Járuljunk mi Istennek ő szent Fiához
Heti zsoltárének | 36 | A gonoszon gondolkodván
„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.” Péld 24
1 Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! 2 Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. 3 Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, 4 és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. 5 A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Megfontoltság kell a háborúhoz, és segítséget jelent a sok tanácsadó. 7 Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! 8 Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. 9 Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. 10 A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát. 11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! 12 Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. 13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. 14 Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. 15 Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! 16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. 17 Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18 mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. 19 Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! 20 Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. 21 Fiam, féld az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! 22 Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem, és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? 23 Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. 24 Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 25 De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. 26 Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. 27 Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! 28 Ne tanúskodj ok nélkül felebarátod ellen: miért szednéd rá beszédeddel? 29 Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! 30 Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, 31 és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. 32 Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: 33 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 34 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(16) „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.” (Péld 24)
Senkinek nem töretlen felfelé ívelés az életútja. Igazak és bűnösök – egyaránt elesünk sokszor. A hetes itt is a teljesség számaként szerepel, azt jelezve, hogy akárhányszor földre kerülhetünk. Nem az a baj, hogy elesünk, nem is az a kérdés, hányszor esünk el vagy vissza, hanem az, mi történik azután. Föl tudunk-e kelni? Az igaz ember nem marad padlón. Nem azért, mert neki könnyű, mert ügyes, hanem mert fölfelé néz, Istenben bízik, tőle van bölcsessége. Nekifohászkodik, ez erőt ad arra is, hogy legyen önbizalma: talpra tud állni (10). Még az elesést is az ő kezéből fogadja el. Okulni akar belőle, megvizsgálja, mi volt az akadály, amelybe beleütközött. Meggondolja, ő maga mit tévesztett el, s azt is, legközelebb mire kell ügyelnie az úton, mert „reménysége nem semmisül meg” (14). A bűnösöket úgy jellemzi a bölcsmondás képlete, hogy ők is elesnek, elbuknak, de lent is maradnak. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy kárörvendőn élvezheti bárki mások elesését (17). Mert az igaz ember nem örül a hamisságnak, mások, még ellensége vesztének sem, mert ez azután az ő bukása lesz.
