„hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek” Gal 5,1–6
1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. 3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4 Ha törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. 5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Pál apostol a következőre figyelmezteti a galatákat: „hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek” (2). Hiszen ekkor letértek a Krisztus útjáról, a hit általi, ingyen kegyelemből való megigazulás ösvényéről, és egy olyan útra tértek, ahol az ember a maga erejéből, a cselekedetei által akar igazzá lenni Isten előtt. Döntsetek! Vagy teljes szívvel a törvénybe, vagy teljes szívvel Krisztusba kapaszkodtok!
RÉ21 757
Zsoltárdicséret | 196 | Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban
„Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.” Péld 26
1 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. 2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. 3 Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. 4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! 5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. 6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. 7 Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába. 8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. 9 Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. 10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel. 11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. 12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. 13 Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken! 14 Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán. 15 Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye. 16 Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel. 17 Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze. 18 Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, 19 olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam! 20 Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. 21 A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. 22 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 23 Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet. 24 Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. 25 Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal! 26 El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. 27 Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. 28 A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(20) „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.” (Péld 26)
A fejezet elején ostobákról és bolondokról szólnak az intések és figyelmeztetések (1–12). Mint tudjuk, a bölcsesség könyvei azokat nevezik ostobáknak és bolondoknak, akik nem számolnak Isten jelenlétével, útmutatásával és ítéletével. Bolondok, mert a saját fejük, ösztöneik gonoszságba vezetik őket. A következő versek kifigurázzák a resteket (13–16). Nevetséges képpel kigúnyolják azt, aki arra is lusta, hogy az ételt „a szájához vigye” (15). Azután a beszéddel elkövetett bűnöket sorolja, a mások dolgába avatkozást, az alattomos hízelgést, a csapdát állító csalók utálatosságait, a hazugságot, amelyek előbb-utóbb lelepleződnek, és visszafelé is elsülnek (17–28). Mekkora tüzeket gyújthat a rágalmazás! De arra is int, hogy a rágalmazó gonoszságától ennek ellenére sem kell félnünk. Noha hatalmas botrányt tud kelteni a rossz nyelv, egyszer elfogy a muníciója, és lelepleződik a gyűlölete. Nem fognak többé hallgatni rá. Megszokják, elhal a pletyka, elfelejtik az emberek, élét veszti a rágalom, elcsitulnak a kedélyek, és elhamvad a viszály, mint a tűz, ha nem tesznek rá fát. A rágalmazó a saját bukását idézi elő (22–28).
