„megáldotta őt” 1Móz 14
1 Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Gójim királyának az idejében, 2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnajimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátajimban 6 és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Gójim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
A háború következményei Isten választottait is érintik. Ábrahám fogságba esett rokona segítségére siet. A történet mégsem a győztes rajtaütés miatt lesz igazán emlékezetes, hanem Melkisédek miatt, aki „megáldotta őt” (19). Az Újszövetség pedig majd „a Felséges Isten papjáról” – és Izráel papságáról is – Jézus Krisztus örökkévaló főpapi közbenjárására irányítja hitünk figyelmét, a „jobb szövetségére”, a benne ígért áldásra (Zsid 7).
RÉ21 7
Napi ének | 830 | Keresd az Istent, népem
„…szigorúan rájuk parancsolt…” Mk 3,7–12
7 Jézus pedig tanítványaival együtt visszavonult a tengerhez, ahová nagy sokaság követte Galileából, Júdeából 8 és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat tett. 9 Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék. 11 Amikor pedig meglátták őt a tisztátalan lelkek, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia! 12 Ő azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(12) „…szigorúan rájuk parancsolt…” (Mk 3,7–12)
Jézus elfogadta a gyermekek hozsannázását, de a sokaság általi sztárolást visszautasította. Történetünkben menekül a propaganda elől, amelyik hatalmába akarja keríteni, és visszautasítja a „tisztátalan lelkek” közeledését is. Érdekes, hogy a gonosz nemcsak ellenségei által akarja őt küldetésétől eltántorítani, hanem a rajongó sokaságon és a hízelgőkön keresztül is. A tömeg nem csak manipulálható, félrevezethető, maga is manipulál, átformál, letérít bárkit a helyes útról. A tisztátalan lelkek befolyásolhatnak még az igazság kimondásával is: „Te vagy az Isten Fia!” Mintha a pusztai megkísértés ismétlődne meg: a gonosz a népszerűség csapdáját állítja fel Jézusnak, hogy hatalmat vehessen rajta. Amikor hasonló helyzetbe kerül valaki közülünk, és a vállára emeli a felelőtlen tömeg, kérdezzük meg: mit tenne Jézus az én helyemben? Ő ott, akkor „szigorúan rájuk parancsolt”, mert még nem jött el az ő órája, ami Isten kezében van, a Messiás kilétének még titokban kell maradnia. Tisztában kell lennünk vele: az „istenadta nép” hangja nem feltétlenül az Istené. Az Atya nem a nép hangulata és érzelmei által vezet, hanem kijelentésével és gondviselésével „teremt, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket”. Őt hallgassuk!
