„Én is láthattam itt, aki engem látott” 1Móz 16
1 Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. 3 Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. 4 Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. 5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! 6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. 7 Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, 8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. 9 Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! 10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. 11 Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. 12 Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. 13 Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. 14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. 15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. 16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Telik az idő, és egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy valaha beteljesedik Isten ígérete. Sára és Ábrahám a korabeli szokásoknak megfelelően keres megoldást, ez azonban csak feloldhatatlan konfliktusokhoz vezet. Isten majd más utat választ ígérete betöltéséhez. De nagyon fontos azt is meglátnunk, hogy nem feledkezik el a kiszolgáltatott helyzetben levő, menekülésre kényszerülő Hágárról sem, aki végül ezt a szép hitvallást teszi: „Én is láthattam itt, aki engem látott” (13).
RÉ21 681
Zsoltárének | 809 | Isten nevét dicsérem
„…Belzebub van benne…” Mk 3,22–30
22 A Jeruzsálemből érkező írástudók pedig azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; 25 és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn. 26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 27 Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát. 28 Bizony mondom nektek, hogy az emberek minden bűne meg fog bocsáttatni, még a káromlások is, bármennyi káromlást is szóljanak, 29 de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. 30 Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(22) „…Belzebub van benne…” (Mk 3,22–30)
Még családja is azt gondolta Jézusról: megzavarodott, pedig ők zavarodtak össze, mert nem tudták megítélni, mi a történések igazi eredete. Talán ezért akarják kivonni az események sűrűjéből, nehogy valami őrültséget kövessen el. Az írástudók azonnál rá is sütik: „Belzebub van benne!” (Baál-Zebub, a filiszteusok istene, „a magas lakás ura”, „a legyek ura”, a gonosz lelkek legfőbbike.) Pedig nekik tudniuk kellett volna, mi a démoni és mi Istentől való. Jézusnak helyre kell tennie és meg kell ítélnie eltorzult gondolkodásukat: a Sátán nem űzheti ki a Sátánt! „Lehet-e a jégből lángot csiholni?” (Kálvin) Csak nála hatalmasabb erő kötözheti meg a gonoszt, csak a Lélek tüze olvaszthatja fel a jeget. Aki Jézusban tisztátalan lelket lát, az éppen annak a Léleknek mond ellent, aki egyedül képes úrrá lenni a gonoszságon. „…vizsgáljátok meg a lelkeket…” (1Jn 4,1) A tanítványok pünkösdkor megkapták a lelkek megítélésének ajándékát, az ősgyülekezetekben pedig már közösségi kegyelmi ajándékként gyakorolták (1Kor 14). A példázat ma is beszédes: az az ország, háznép, amelyik az ellenkezőjét teszi, mint amit helyesnek tart, kivetkőzik önmagából, szétmállik és elpusztul. „A Lelket ne oltsátok ki…” (1Thessz 5,19)
