előző nap következő nap

„ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt” 2Móz 10

1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem konokká a szívét, valamint udvari embereinek a szívét, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük. 2 Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr! 3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Mikor fogsz már végre megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! 4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok országod egész területére. 5 Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő. 6 Sőt tele lesz velük a házad, összes udvari embered és valamennyi egyiptomi háza. Nem láttak ilyet sem őseid, sem azoknak ősei mind a mai napig, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól. 7 A fáraótól ekkor megkérdezték az udvari emberei: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy áldozattal szolgálhassanak Istenüknek, az Úrnak! Még mindig nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom? 8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok áldozattal Isteneteknek, az Úrnak! De kik fognak elmenni? 9 Ifjainkkal és véneinkkel megyünk – felelte Mózes –, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak. 10 Ő azonban ezt mondta nekik: Úgy legyen veletek az Úr, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Magatok is láthatjátok, hogy rosszban sántikáltok! 11 Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az Úrnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől. 12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és rágják le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott! 13 Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az Úr keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel aztán a keleti szél meghozta a sáskákat. 14 Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. 15 Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és lerágták a föld minden növényét, a fák minden gyümölcsét, amelyet meghagyott a jégeső. A fákon és a mezei növényeken nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén. 16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem Istenetek, az Úr ellen és tiellenetek. 17 Most azért még utoljára bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az Úrhoz, hogy csak ezt az egy halált még fordítsa el tőlem! 18 Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az Úrhoz. 19 Az Úr pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. 20 De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait. 21 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget. 22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. 23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. 24 Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal az Úrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek. 25 Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az Úrnak. 26 Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, az Úrnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk az Úrnak. 27 De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket. 28 Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! 29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!

Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata

A csapások egymásutánisága megkeményíti az ember szívét. A megkeményedett szívű ember úgy érzi, hatalma mindentől megvédi, ezért irgalmatlanná válik. Ám éppen ez a folyamat tesz bennünket leginkább sérülékennyé. A végső megkeményedés a tapintható sötétség okozta megbénító rettegéshez vezet. Milyen jó híre igénknek, hogy „ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt” (23). S milyen evangélium nekünk, hogy Jézus „megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2Tim 1,10).

RÉ21 681 • IÉ Jób 23 • Zsolt 26,1–8

Zsoltárdicséret | 189 | Mely igen jó légyen az egyenesség

Heti zsoltárének | 107 | Dicsérjétek az Urat

„Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja...” Fil 1,12–17

12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, 14 úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.

Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata

(12) „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja...” (Fil 1,12–17)

Biztosan sokan aggódtak Pál miatt, némelyek a misszió végét látták abban, hogy az apostolt rács mögött zárták. Pál sorai más szemléletet tükröznek. Bár nehezebb a helyzete, korlátozva van emberileg nézve, de ez nem jelent kudarcot. A fogságban létel nem jelenti azt, hogy ne az őt küldő Isten kezében volna az irányítás. „…ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet…” (13) Pál nem veszítette el a lényeglátását: mindent a küldetésén át néz és értelmez. Az evangélium továbbadása szempontjából még ez az időszak is hasznos. Az apostol helyzete erőt ad a társaknak, sőt új területeket ér el így. Jó lenne eltanulni Páltól ezt a látásmódot. Jó lenne életünk nehezebb időszakait úgy értékelni, mint ő. Van olyan hatalmas a Szentháromság Isten, hogy még a szenvedések idején, az ínséges időkben is meg tudjon tartani, sőt még ekkor is felragyogjon a dicsősége és kegyelme általunk is! Ehhez a hűséget kell gyakorolnunk és az imádságot. Az öröm és a békesség már ajándék.

Augusztus 31