„Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.” 2Móz 12,1–20
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.” (14) Amikor Isten csodálatosan megment, arra életünk során szeretettel emlékezünk. Lelkünkben a káté soraival együtt magunktól is mondjuk: bűnömből való szabadításáért nagy „hálával tartozom Istennek.” Milyen csodálatos, hogy a páska bárány vérével megkent ószövetségi szemöldökfa az Újszövetségben Jézus keresztjének harántgerendájává lesz. Ma a lényegre emlékezünk: Jézus miattam, helyettem és értem halt meg.
RÉ21 269
Napi zsoltárének | 779 | Tehozzád emelem szemeim
„…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké…” Fil 2,1–11
1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8 megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(10) „…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké…” (Fil 2,1–11)
Családi legendáriumunk egyik kedvenc története következik. A kisgyermek kérdezi apukáját: – Mi a neved? – András. – De mi az igazi neved? – Csűrös András. – Nem! Az igazi neved! „dr. Csűrös András Jakab. Neeeem, az igazi!!! – Mire gondolsz? – Hát papa! – Mi az igazi nevünk? Kisfiunk megérezte: számára nem a családév vagy a keresztnév a fontos, az „igazi”, hanem a kapcsolatot leíró név: papa. Milyen neve van Jézusnak? Mi számunkra az ő igazi neve? Mivel írható le most a leginkább a köztünk lévő kapcsolat? Milyen tulajdonsága dominál most épp az életünkben? Mert ez persze változik az idők során. De egy biztos: Jézus neve nemcsak az emberek ajkán hangzik el, hanem az angyalok és minden teremtmény előtt is óriási tiszteletet ébreszt. Amire csak a térd meghajlása lehet adekvát reakció a teremtett világ minden résztvevőjétől, akár látható, akár láthatatlan. A neve erő, hatalom, gyógyulás, megváltás, üdvösség, önfeláldozás, szeretet, és annyi minden még. Ma neked melyik a leghangosabb?
