„Az Úr szent tulajdona!” 2Móz 39
1 Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 2 Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. 3 Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy művészi szövéssel beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és a lenbe. 4 Készítettek hozzá rákapcsolt vállrészeket a két szélén, amelyeket egymásba lehetett kapcsolni. 5 A rajta levő övet, amellyel fel lehet övezni, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 6 Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik. 7 Azután rátették azokat az éfód vállrészeire. Izráel fiaira emlékeztető kövek ezek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 8 Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. 9 Négyzet alakú volt, kétrét hajtva; így készítették el a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt, kétrét hajtva. 10 Négy sor kőből készítettek rá borítást. Rubin, topáz és smaragd: ez volt az első sor. 11 A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. 12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. 13 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokkal készült a borítás. 14 A köveken Izráel fiainak a nevei voltak: tizenkét kő a neveknek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára voltak vésve; mindegyiken egy-egy törzs neve volt, a tizenkét törzsnek megfelelően. 15 Készítettek a hósenre színarany láncokat; sodorva, ahogy a zsinórokat szokták. 16 Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére. 17 A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén. 18 A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére. 19 Készítettek még két aranykarikát, és azokat is ráerősítették a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt. 20 Azután készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették azokat elöl az éfód két vállrészére, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött. 21 A hósent karikáinál fogva kék bíbor zsinórral az éfód karikáihoz csatolták, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 22 Elkészítették az éfód palástját is takácsmunkával, az egészet kék bíborból. 23 A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágás körös-körül szövéssel volt megerősítve, nehogy beszakadjon. 24 A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból. 25 Készítettek színarany csengettyűket, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé. 26 Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 27 Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből takácsmunkával. 28 A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. 29 Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 30 Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá, ahogy a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az Úr szent tulajdona! 31 Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 32 Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Mindent úgy készítettek el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, úgy készítették el. 33 És bemutatták Mózesnek a hajlékot: a sátrat és egész fölszerelését, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, 34 a vörösre festett kosbőr takarót és a delfinbőr takarót, a függőkárpitot, 35 a bizonyság ládáját és annak rúdjait a fedéllel együtt, 36 az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket, 37 a színarany lámpatartót mécseseivel, a mécseseket sorjában, annak teljes fölszerelését meg a lámpaolajat, 38 az aranyoltárt, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a sátor bejáratának függönyét, 39 a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát, 40 az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait meg az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti fölszerelését, 41 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz: Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit. 42 Pontosan úgy végezték el az összes munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 43 Mózes megtekintette az egész művet, és megállapította, hogy elkészültek vele; úgy készítették el, ahogyan megparancsolta az Úr. Ekkor Mózes megáldotta őket.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Mindenkori öltözetünk üzen rólunk. Így jó végigmérnünk magunkat induláskor. A mai fejezetünk is ezt teszi: számba veszi a szent szolgálathoz rendelt ruhák színét és anyagát, majd a különleges ruhadarabok leírásán keresztül elér a papi süveg homlokdíszéig, miközben folyamatosan odafigyel arra, mit parancsolt az Úr. Erre következik Mózes megerősítő összefoglalása és áldásmondása. Induljunk útjainkra így mi is – odafigyelve az összhangra Istenünk parancsa és megjelenésünk üzenete között, hogy rólunk is leolvasható legyen: „Az Úr szent tulajdona!” (30b)
RÉ21 132 • IÉ Jn 11,1(2)3.17–27.38b–45 • Zsolt 19
Vasárnapi könyörgés | 582 | Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk
Heti zsoltár | 44 | Hallottuk, Isten, füleinkkel
„…nem mindenkié a hit” 2Thessz 3,1–5
1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(2) „…nem mindenkié a hit” (2Thessz 3,1–5)
A nyári szünetben a családdal Dörgicsére látogattunk, Káli professzor birtokára – ő a magyar lombikbébiprogram atyja. A birtokon olyan két- és négykerekű csodákat lehetett szemügyre venni, amelyek ritkaságszámba mennek. Ilyen például a De Tomaso Mangusta, amelyből mindössze négyszáz készült, és csupán százötven jutott el Európába. Szinte „repülésre kész” állapotban láttuk ezt a járművet – olyan ritka, hogy csak néhány ember mondhatja el magáról: birtokol egy Mangustát. Mégis, mindenféle szívfájdalom nélkül ott hagytam. Lehet élni nélküle is. El tudom fogadni ezt az állapotot. Azt viszont nehezebben, hogy nem minden, számomra kedves emberé a hit. Mennyien feszültek már neki a Szentírásnak, s mégsem találták meg Istent! Keresték a sorokban és a sorok között. Ahogy az Az Úr csodásan működik kezdetű ének is mondja: „Ki kétkedőn boncolja őt, / Annak választ nem ád.” Pál apostol itt nem a meggyőzés szándékával tekint a hitetlenekre, hanem mint akiket ki kell rostálni. A thesszalonikai levélből úgy tűnik, ezek az emberek akadályozták a gyülekezetet abban, hogy az evangélium terjedjen, és Isten nevére áldás és dicsőség szálljon. Felesleges teherként, visszahúzó erőként utal rájuk – akiktől meg kell szabadulni. Jézus tanítása azonban kiszélesíti ezt a látásmódot. A búza és konkoly példázatában azt olvassuk: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig…” (Mt 13,30) Ő türelemre int, míg Pál inkább a közösség védelmére összpontosít. Azt szeretné, hogy az alkalmatlan, hitetlen, farizeusi emberek miatt ne érje gyalázat a keresztyén közösségeket – és nem utolsósorban magát Istent. Thesszalonikában, úgy tűnik, kevesen bírták a tiszta evangéliumot, a gáncsoskodás nélküli hitet. Olyan ritka volt ez, mint a fehér holló. Vagy mint a De Tomaso Mangusta. A hit nem birtokolható úgy, mint egy autó. Nem lehet megvásárolni, sem kiérdemelni. Ajándék, amelyet csak nyitott szívvel lehet befogadni.
