„az első hónap első napján” 2Móz 40
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát! 3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és függeszd fel a kárpitot a láda elé! 4 Vidd be az asztalt, és rendezd el rajta, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd fel rá a mécseseket! 5 Helyezd az illatáldozatra való aranyoltárt kívülről a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! 6 Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! 7 A medencét helyezd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! 8 Azután kerítsd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! 9 Aztán vedd a fölkenéshez való olajat, és kend föl a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld fel azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! 10 Kend fel az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését. Így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! 11 A medencét és annak állványát is kend fel, így szenteld föl azt! 12 Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, kend fel és szenteld fel, hogy a papom legyen! 14 Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 15 Kend föl őket, ahogyan apjukat fölkented, hogy papjaim legyenek! Ez a fölkenés teszi őket örökre papjaimmá, nemzedékről nemzedékre. 16 Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 17 A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot. 18 Felállította Mózes a hajlékot: lerakta a talpait, felállította a deszkáit, ráillesztette a reteszeit, és felállította az oszlopait, 19 majd kifeszítette a hajlék fölé a sátortetőt, fölterítette a sátor tetejére a takarót, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 20 Azután fogta és beletette a Bizonyságot a ládába, a rudakat ráillesztette a ládára, rátette a fedelet a láda tetejére, 21 majd bevitte a ládát a hajlékba, és föltette a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 22 Azután elhelyezte az asztalt a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán a kárpiton kívül, 23 majd kenyereket rakott rá sorban az Úr elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 24 Azután elhelyezte a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán, 25 és fölrakta a mécseseket az Úr elé – ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 26 Azután elhelyezte az aranyoltárt a kijelentés sátrában a kárpit elé, 27 és jó illatú illatáldozatot mutatott be rajta – ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 28 Azután föltette a függönyt a hajlék bejáratára, 29 majd elhelyezte az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának a bejáratánál, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 30 Azután elhelyezte a medencét a kijelentés sátra és az oltár között, és vizet töltött bele a mosakodáshoz. 31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat. 32 Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 33 Azután elkerítette az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így készült el Mózes a munkával. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Egész vándorlásuk alatt valahányszor fölemelkedett a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai. 37 De ha nem emelkedett fel a felhő, ők sem indultak el, amíg az fel nem emelkedett. 38 Mert nappal az Úr felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz lángolt benne. Izráel egész háza látta ezt, amíg csak vándorolt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Csodálatos és meghívó üzenete van az igénkben bemutatott (év)kezdésnek: „az első hónap első napján” (2.17), felállításra kerül a hajlék, az Úr kijelentésének sátra, és abszolút középponttá és meghatározóvá (36kk) válik Isten népének mindennapjaiban. Mi nemcsak éveinket kezdhetjük ennek mintájára, hiszen Krisztusban Istenünk velünk van „minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Legyen Ő a tájékozódási és középpont földi vándorlásunk minden tevékenységében, a mai emlékezésben is!
RÉ21 564 • Zsolt 44
Napi ének | 297 | Tarts meg, Urunk, szent igédben!
„…nehogy valakit is megterheljünk közületek.” 2Thessz 3,6–18
6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17 A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel minden levelemen, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(8) „…nehogy valakit is megterheljünk közületek.” (2Thessz 3, 6–18)
Kosztolányi Dezső Esti Kornélja különös alak, s az ismerősei sem térnek el ebben tőle. Egy este Ürögi Dani jelenik meg nála, akit már rég nem látott. A történet egyetlen dolog körül forog, nevezetesen hogy a hivatalnok nem akar zavarni, épp csak benézett. Kornél meg is nyugtatja, nem zavar. A beszélgetés viszont mindig oda kanyarodik vissza, hogy biztosan nem örül a házigazda. A végén éjfél után távozik a kért művészeti újsággal a váratlan, de egyáltalán nem rosszkor érkezett vendég. Pál apostol a levél zárásában arról beszél, hogy ők soha nem voltak senki terhére. Pál senkit meg nem rövidített, szükségleteiről maga gondoskodott, ezért nagyon keményen dolgozott. Az apostol ezzel is példát szeretett volna mutatni az ott élőknek. Ne csak azokra gondoljunk itt, akik Krisztus közeli eljövetelét várva élősködnek másokon, hanem azokra is, akik visszaélnek a keresztyén vendégszeretettel, nagylelkűséggel, segítőkészséggel. A napok gonoszak, figyeljünk magunkra és hittestvéreinkre, hogy ami fentről adatott, azt jól használjuk.
