„egy szívvel és egy lélekkel kitartóan” ApCsel 1,1–14
1 Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva 2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. 4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. 6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? 7 Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. 9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. 12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. 13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. 14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
A menny és a föld reményteljes kapcsolata bontakozik ki Jézusban, és válik osztályrészévé a tanítványainak, akik: élik, hogy az Úr együtt volt és van velük (3.4); hallják az Ő szavát – legyen szó parancsolatról, ígéretről, vagy kérdéseikre adott válaszról (4kk); közösségbe kerülnek a mennyei követséggel (10k) és egymással (12kk); és „egy szívvel és egy lélekkel kitartóan” imádkoznak (14). Éljük mi is így keresztyénségünket!
RÉ21 534
Esti ének | 690 | Jézus Krisztus, szentek reménye
„…olyanok lennénk, mint Sodoma…” Ézs 1,1–9
1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai. 2 Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! 3 Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. 4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! 5 Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. 6 Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyítgatták. 7 Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. 8 Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város. 9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna néhány menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(9) „…olyanok lennénk, mint Sodoma…” (Ézs 1,1–9)
Ézsaiás próféta költői nyelven írja le a népe állapotát. Amit itt olvasunk, nem rózsás. Ez a felütés a könyv elején be is mutatja azokat az állapotokat, amelyekben a prófétának helyt kell állnia. Teljes mértékben hátat fordított a nép Istenének. Nem akar róla tudomást sem venni. Úgy tesz, mintha nem is volna. Nagyon hasonló állapot ez, mint amikor Jean-Paul Sartre Az Ördög és a Jóisten című darabjában Götz maga lesz a mértéke mindennek, és azt hiszi, bármit megtehet. Ha akar, gyilkosnak áll, ha úgy kívánja, szentnek. Nem érzi a különbséget. Ilyesmit mond magáról: Tizenöt éve undorodom magamtól. Nem tudod megérteni, hogy a Rosszért élek-halok? Igen, Izráel népe is élt-halt a rosszért, még az sem érdekelte, ha büntetése a teljes pusztulás. Az Ige Sodomához és Gomorához hasonlítja. Azért egy különbség jól látszik: Lót városa teljes egészében elpusztult. Sőt még az is, aki a régi életébe visszavágyott. Viszont Ézsaiás különleges üzenete a maradék, amelynek megvan az esélye a megtérésre.
