„Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.” ApCsel 10,1–16
1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 3 Ő az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! 4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram? Erre az angyal ezt mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. 5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. 6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van. 7 Miután eltűnt az angyal, aki vele beszélt, előhívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8 Ezeknek mindent elmondott, majd elküldte őket Joppéba. 9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12 Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 14 Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant. 15 De másodszor is szólt hozzá a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! 16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Azt olvassuk Kornéliuszról, hogy: „Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.” (2) Isten a mennyei jeleket mai is ugyanúgy képes adni, mint egykor. De a közeg, amiben élek, aki vagyok, vajon megfelelően előkészített-e azok befogadására?
RÉ21 746
Napi zsoltár | 125 | Akik bíznak az Úr Istenben
„Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.” Ézs 11,11–16
11 Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy visszavásárolja népe maradékát, amely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Etiópiában és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. 12 Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. 13 Megszűnik Efraim irigysége, vége lesz Júda ellenségeskedésének. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége. 14 Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek. 15 Az Úr pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi. 16 Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(12) „Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.” (Ézs 11,11–16)
Teológiai tanulmányaim kezdetén hallottam ezt a kifejezést: a diaszpórában élő keresztyének. Különös most arra gondolni: egykor az evangéliumnak pontosan az kedvezett, hogy a zsidóság szétszóródva élt, és az első pünkösdkor a megtérők vitték magukkal az Ige magvait Frígiába, Pamfíliába, Pontuszba, Krétára és minden égtáj felé. Az Írás kiáramlik, terjeszkedik a Föld végső határáig. Az ézsaiási prófécia szerint a messiási korszakban épp ellentétes mozgás várható, amikor mindenki, aki az Ige uralma alá került, egy helyre gyűlik össze. Összpontosul az Isten népe, az ellentét, széthúzás, megosztottság megszűnik. Az Igében azt olvassuk: kinyújtja karját az Úr, hogy visszavásárolja népe maradékát. Isten kiváltja az övéit, hogy együtt tudhassa őket. Nincs az az ár, amelyet ki ne fizetne, életet ad életért, ha kell, a legdrágábbat. Értünk is megfizette már az árat, nem kevesebbel, mint Jézus herceg drága vérével. Ha fent lobog a zászló, mi sem lehetünk máshol, csakis az ő seregében.
