„Ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!” ApCsel 13,13–22
13 Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok! 16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti, istenfélők, halljátok! 17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. 18 Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. 20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 21 Ekkor királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault, Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. 22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!” (15) A népnek bátorításra van szüksége. Pál beszéde a mai influenszerek világában talán unalmas, miközben gyönyörűen felépített, retorikailag is tökéletes. A jelen kihívásaiban is merjünk visszatekinteni az útra, ami Krisztushoz vezetett el bennünket! Szólj, Uram, hogy meglássam megtartó és gondviselő szeretetedet, amellyel Krisztus kegyelmében részeltetsz!
RÉ21 749
Napi ének | 612 | Én Istenem, benned bízom
„…hogy mentsen meg bennünket […]?” Ézs 20
1 Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, 2 abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és meztelenül, saru nélkül járt. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ahogyan Ézsaiás, az én szolgám meztelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4 úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, meztelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5 Akkor majd rettegni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6 Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(6) „…hogy mentsen meg bennünket […]?” (Ézs 20)
Történetünk kormeghatározása a filiszteusok öt városának egyike, Asdód asszírok általi ostromának időpontjához kötődik. A Kr. e. 713–711 közötti időben járunk, amikor Asszíria leverte az ellene szervezett felkelést, amelyhez több kis nép is csatlakozott, közöttük az Asszíriának stratégiai szempontból fontos Asdód. A felkelés célja Egyiptom segítségében bízva az elnyomótól való függetlenedés volt, amelyben a filiszteus város vezető szerepet vállalt. Ezékiás júdai királyt is be akarták vonni ebbe a szövetségbe, de még idejében kihátrált belőle. Ézsaiás jelképes cselekedettel mondta el az Úr üzenetét: három éven át mezítelenül járt, kiábrázolva, hogy így vezetik majd fogságba az asszírok a felkelés résztvevőit. A mezítelenséget úgy kell értenünk, hogy prófétai öltözetet vagy felsőruhát nem viselt, csak ágyékkötőt, és mezítláb járt. A felsőruha hiánya is mezítelenségnek számított (Jób 22,6; Ézs 58,7). Az ilyen öltözék a megszégyenítés jele, a rabszolgák viselete volt. Így hurcolják majd az asszírok Palesztinán keresztül az egyiptomiakat, akikben az Isten népe annyira bízott. „…hogy mentsen meg bennünket?” – kérdezte a próféta. Kitől várunk segítséget? Legyen válaszunk erre a zsoltáros királyé: „Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt 39,8)
