„…aki teremtette az eget és a földet…” ApCsel 14,8–20
8 Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 9 Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 10 Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt. 11 Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban! 12 Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 13 Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 14 Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15 és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 16 Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, 17 bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. 18 Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. 19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
Isten meggyógyít egy embert, és szokás szerint ennek messzemenő következményei lesznek. Isten tetteit meglátják és félreértik. „…aki teremtette az eget és a földet…” (15) – a legtöbb ember még nem áll készen arra, hogy Isten személyét a kijelentés teljes fényében lássa. Első lépésként mi is a teremtő és gondviselő Istenről beszélhetünk hitetlen társainknak. Harminckilenc botütés, megvesszőzés, megkövezés (ld. 2Kor 11,25) – ez Pál megpróbáltatásaiból csak ízelítő, de Isten még a megkövezésből is talpra állította őt.
RÉ21 184 • IÉ Lk 6,27–38 • Zsolt 70
Ének az eljövendőkről | 620 | Bizony, betelik az idő
Heti zsoltár | 59 | Szabadíts meg engem, Úr Isten
„Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura…” Ézs 24
1 Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2 Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3 Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az Úr jelentette ki ezt az igét. 4 Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5 Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6 Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad. 7 Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8 Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9 Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10 Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11 Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12 Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén. 13 Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14 Azok hangosan ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől: 15 Dicsérjétek ezért Keleten az Urat, az Úrnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16 A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17 Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18 Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19 Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20 Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé. 21 Azon a napon megbünteti az Úr az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön. 22 Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23 Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség ragyog.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(2) „Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura…” (Ézs 24)
Amikor lelkipásztorként intenzív osztályokon gyülekezetünk betegeit látogattam, tapasztaltam, mennyire eltűnnek ott azok a jegyek, amelyek a köznapi életben megkülönböztetnek bennünket. Nincs különbség azok között, akiknek előre köszönnek az utcán és akik előre köszönnek. Ézsaiás könyvében, a 24–27. részekben a szentíró figyelme a végidők felé irányul. Fejezetünk Istennek akkor bekövetkező ítéletét írja le. Ebben nem lesznek olyan különbségek, amelyeket ma még figyelembe kell venni az emberi kapcsolatainkban: „Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura…” (2). Azaz Isten nem tesz különbséget társadalmi, hivatásbeli és családi hovatartozás alapján, amikor majd mérlegre teszi cselekedeteinket. Nem lesz előny, sem hátrány abból, ki milyen háttérből érkezik. Nem lehet hivatkozni semmire, nincs részrehajlás. A próféta mindezt hamarosan bekövetkező eseménynek gondolta, polgárháborúk és természeti csapások által. Nem a saját véleményét nyilatkoztatta ki, hanem azt, ami rábízatott (3). A végső cél, hogy Isten Úrként bizonyítja meg magát (23), ő lesz majd minden mindenekben (1Kor 15,28). Felelősségünk, hogy e felismerésre ma még ítélet nélkül is eljuthatunk.
