előző nap

„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész…” Jn 6,22–27

22 Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. 23 De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? 26 Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.

Bibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata

„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész…” (27) Tihanyban egy gyönyörű homokvárat láttam. Homokszobrász alkotása lehetett. Mindenki csodálta, fényképezte. Aztán jött az éjszakai vihar, és másnapra nyoma sem volt – csak iszap maradt utána. Feltámadott Urunk arra indít, hogy nem mindegy, miért fáradozunk ebben a világban, hiszen csak az marad meg az itteniből az örök életre, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus követésében tettünk.

RÉ21 139 • IÉ Jer 14,1(2)3–4(5–6)7–9 • Zsolt 139

Jézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének

Heti zsoltárének | 135 | Áldjátok az Úr nevét

„Így fizetett meg Isten Abímeleknek…” Bír 9,22–57

22 Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. 23 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. 24 Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. 25 Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek. 26 Azután eljött Gaal, Ebed fia testvéreivel együtt, és Sikembe költözött. Sikem polgárai megbíztak benne. 27 Amikor kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek Istenük házába, ettek, ittak, és ócsárolták Abímeleket. 28 Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, hogy mi, sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a Jerubbaal fia, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának, Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk mi őt? 29 Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elkergetném Abímeleket! Megüzenném annak az Abímeleknek: Szedd össze a seregedet, és állj ki ellenem! 30 Amikor meghallotta Zebul, a város parancsnoka Gaalnak, Ebed fiának a szavait, haragra lobbant. 31 Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és ellened lázítják a várost. 32 Indulj el tehát éjszaka seregeddel együtt, és állj lesbe a mezőn! 33 Reggel pedig, mihelyt fölkel a nap, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal és a serege kivonul ellened, bánj el vele úgy, ahogy tőled telik! 34 Abímelek elindult éjszaka egész seregével, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35 Amikor Gaal, Ebed fia kivonult és fölállt a város kapuja előtt, Abímelek is elindult a leshelyről seregével együtt. 36 Amint Gaal meglátta a sereget, azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. 37 De Gaal megint csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől, egy másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. 38 Akkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most az a nagy szád, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Ez az a nép, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene, és ütközz meg vele! 39 Gaal kivonult Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. 40 De megfutamodott, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. 41 Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit, nem maradhattak Sikemben. 42 Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, 43 ő pedig összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta őket. 44 Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és legyilkolta őket. 45 Abímelek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval. 46 Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít templomának belső termébe menekültek. 47 De hírül adták Abímeleknek, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. 48 Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész seregével. Fejszét vett Abímelek a kezébe, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta a seregének: Láttátok, hogy mit csináltam; hamar tegyetek ti is így! 49 Vágott tehát a seregből is mindenki egy-egy ágat magának, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a belső terem mellett, és felgyújtották vele a nagytermet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy ezer férfi és nő. 50 Abímelek azután Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet, és elfoglalta. 51 A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. 52 Amikor Abímelek eljutott a fellegvárig, megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. 53 Akkor egy asszony egy kézimalomból való követ dobott Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. 54 Ő gyorsan odakiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondhassák rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és ő meghalt. 55 Amikor az izráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. 56 Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57 A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka.

Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata

(56) „Így fizetett meg Isten Abímeleknek…” (Bír 9,22–57)

Abímelek gonosz vérengzéssel megszerzett királysága önmagában hordozza végzetét. Ezt az isteni igazságot vázolja fel szakaszunk széles ecsetvonásokkal. Isten viszályt szít közte és sikemi támogatói között (23–24). Egy jövevény család a szüreti ünnepen Abímelek és helytartója ellen hergeli a közben hírhedt útonállókká vált sikemieket (26–29). Az ellenük (Ofrából?) felvonuló uralkodó serege véres megtorlással válaszol a hűtlenségre. Elpusztítja lakóival együtt azt a várost (30–49), amelynek egyébként a királyságát köszönhette. De hamarosan elvész ő maga is, amikor egy tőle elforduló város ostromakor (50–54) a súlyosan megsebesült királyt, saját kérésére, a legényének kell leszúrnia (vö. 1Sám 31,4). Jótám átka (57) beteljesedik: a száraz „tüskebokor” lángja (vö. 9,20) felemészti a várost, miközben maga is hamuvá ég. Abímelek gyilkosságra alapozott királysága epizód marad Isten népe történetében, mert maga az Úr vet véget neve megcsúfolásának. Jótám példázatában kimondatlanul is halljuk apjának, Gedeonnak a válaszát a felajánlott királyságra: „Az Úr uralkodjék rajtatok!” Isten a mennyei uralmat Jézus a mustármagból kinőtt fához hasonlítja, amelynek árnyékos lombjában szelíd madarak fészkelnek (Mt 13,31k).

Január 18