„a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig” Jób 20
1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, 3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. 4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, 5 a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat? 6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, 7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett? 8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. 9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele. 10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia. 11 Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik. 12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, 13 ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja, 14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. 15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. 16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, 17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. 18 Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni. 19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább. 20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. 21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte. 22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság. 23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben. 24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. 25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. 26 Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri. 27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld. 28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján. 29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Az erőnlét, bőség és gazdagság sokszor késztethet arra, hogy önmagunkban bizakodva megfeledkezzünk Istenről. Ha az erőnlét erőszakba torkollik, a bőség mámorossá tesz, a gazdagság elvakít, bizony hiába minden. Az öröm ürömmé lesz. Isten mai igénkben arra hív, ismerjük fel, hogy a boldogság forrása csak nála van. Örömünk teljessége Krisztus megváltó kegyelmében rejlik. Add, Uram, felismernem, hogy elárasztasz, te gazdagítod lelkem!
RÉ21 184 • IÉ 1Thessz 5,1–6(7–11) • Zsolt 127
Ének az eljövendőkről | 620 | Bizony, betelik az idő
Heti zsoltár | 39 | Szívemben elvégezém, és mondám
„És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” Jel 6,9–11
9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(10) „És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel 6,9–11)
Szent és igaz Úr! Így kezdődik a mártírok szava. Nem furcsa? Azok, akiket érte öltek meg, nem azt mondják, hogyan hagyhatta! Sem azt: ha már érted folyt a vérünk, állj bosszút! Nem vádolnak visszatekintve sem. Inkább azt kérdezik: meddig kell még nézni, ahogyan az igazságtalanság tombol? Nem azt mondják, ezért aztán nem érte meg odaadnom az életet, hanem azt: meddig tart még, hogy a teremtettségen nem ütközik ki Isten igazsága? Ez azt is jelenti, hogy hiába oltották ki az életüket érte, hiszik Isten igazságosságát. Ezt nem vehették el tőlük. Ugyanúgy mészárolták le őket, mint a Bárányt, nem véletlen az oltár képe. De nem bánták meg, nem vonnák vissza, nem mondják, hogy igazságtalan, vagy hiábavalóság volt, egyedül azt várják, kérik, sürgetik: az Isten igazsága jusson érvényre, és hassa át az egész világot. Milyen furcsa, hogy ők ilyen sérelem, bántalmazások után képesek így dicsőíteni: „Urunk, aki szent és igaz vagy…” Mi viszont sokszor súlytalan sérelem miatt is feláldozzuk a dicsőítésre, hálaadásra és magasztalásra való képességet a bosszúságunk oltárán.
