„...ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket” ApCsel 5,33–42
33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. 34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. 35 Azután így szólt a nagytanácshoz: Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett. 37 Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá, 40 behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Hol bölcsnek, szeretetteljesnek tűnő tanácsokkal, hol veréssel és erőszakkal, máskor esetleg maró gúnnyal akarják „tanácsolni”, hogy ne szóljon a Krisztus-hír a világban. De ez a hír az Istentől van! Ha az ember elhallgat, az angyalok, a kövek fognak szólni. Ha ma azt érzed, hogy valaki, valami gátolna abban, hogy Krisztus szerint élj és szólj: fogadd örömmel! Lásd meg belőle, hogy felfedezték benned azt, ami Istentől van! Lehet, hogy nekik kellemetlen. Neked öröm és szolgálat!
RÉ21 165
Napi ének | 587 | Kelj fel, kelj fel fényes nap
„Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.” Ézs 6
1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. 2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. 3 Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! 6 Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8 Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9 Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11 Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak és lakatlanok nem lesznek a városok, a házak elhagyatottá nem lesznek, a föld pedig pusztává nem válik. 12 Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13 Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(12) „Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.” (Ézs 6)
Nincs könnyű helyzetben Ézsaiás. Elvállal egy feladatot, és kiderül, hogy sok ellenséget fog vele szerezni magának. Úgy kell színt vallania, hogy semmit sem szépíthet a dolgon. Az Úr Igéjét csak úgy adhatja át, ahogy az tőle kapta. Ebbe nem fér bele a különvélemény, ahogy Jónás kritizálta Isten cselekvési tervét (Jón 4). Ézsaiás Isten-élménye után már nem volt benne semmi kétség, hiszen a szíve trónján Isten ült, és a felkészítése is megtörtént: az oltárról vett parázzsal megtisztították az ajkát. Nem meglepő Istentől az a gondolat, hogy elveti az embert. Amikor Nóé bárkát épített, Isten újrakezdésen gondolkodott. Amikor Mózes összetörte a kőtáblákat a hegyről lejövet, Isten ajkát a következő mondat hagyta el: „…hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük!” (2Móz 32,10). Ez az apró teremtmény, épp mivel Istennek oly kedves, a leginkább képes kihozni őt a sodrából. Ő azzal is szeretetének jelét adja, hogy prófétát küld hozzájuk. A hatodik fejezetben újra megjelenik az a fogalom, amellyel a negyedikben már találkoztunk: „…akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon.” (Sőt a tizedik fejezetben majd újra olvasunk a maradékról.) A hatodik fejezet így zárul: „…egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!” Isten gondoskodik az újrakezdésről. Ma csodálkozva szemlélik a tudósok azoknak a magvaknak az életerejét, amelyeket például a piramisokban találtak. Isten nem feledkezik meg a hűséges gyermekeiről, sem a Földről, amelyet lakóhelyül adott nekik.
