„…én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben.” ApCsel 25,13–27
13 Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14 Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi – mondta –, akit Félix hagyott itt fogolyként. 15 Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. 16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. 17 Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18 Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19 hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. 20 Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott állni törvény elé ezek miatt a dolgok miatt. 21 Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem. 22 Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: Szeretném magam is hallani ezt az embert! – Holnap hallani fogod – válaszolta ő. 23 Másnap megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel meg a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24 Fesztusz ezután így szólt: Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt engem ostromolt az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltozva, hogy nem szabad tovább élnie. 25 Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. 26 Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27 Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„…én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben.” (20) Liziász, Félix, Fesztusz, Bereniké, Agrippa: mennyi befolyásos és komoly ember! Mindent hallottak, volt idejük, alkalmuk, ismeretük, mégsem értették meg Pált, mégsem ismerték fel az evangéliumot. De Isten Lelkének érintése nélkül nincs megértés és nincs Krisztus-ismeret! Isten Lelkének érintése nélkül értetlenül toporgunk az örömüzenet körül. Jövel hát, Szentlélek Úristen!
RÉ21 385
Zakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” Ézs 60
1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. 2 Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. 3 Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. 5 Ha majd látod, örömre derülsz, ujjongva repes a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6 Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfá állatai. Mindnyájan Sábából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl dicső templomomat. 8 Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felhő, és mint dúcaikhoz a galambok? 9 Csak szavamra várnak a szigetek, élükön a Tarsís-hajók, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt Istened, az Úr nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 10 Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11 Kapuid állandóan legyenek nyitva, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát, és királyaikat eléd vezethessék. 12 De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. 13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az Úr városa, Izráel Szentjének Sionja. 15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre. 16 Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége. 17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé. 18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak, határaid között pusztulásnak, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak, és dicséretét városkapuidnak. 19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai. 21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(1a) „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ézs 60)
Az előző fejezet kontrasztja ez. Jeruzsálemet gyászoló nőalakként személyesíti meg, és szólítja fel arra, most már hagyja el a gyászt. Eljött a világosság! Eszkatologikus fordulat. Eddig talán mindenki az ellensége volt, de most még idegenek is Jeruzsálemet építik, és újra áldozattal történhet az istentisztelet, úgy, mint a fogság előtt. Az új egységben Istennel, a szövetségében megújulva új koordinátarendszer válik érvényessé, másféle tájékozódás, amelyben Isten az egyedüli fény és biztos pont. De nyitva kell hagyni a kaput, hogy más is láthassa ezt a csodát, más is elhozhassa az áldozatát, idegenek is az Úrhoz térhessenek. Ebben az időben gondolkodjunk arról, mennyi akadályt gördítünk egymás útjába a megtéréshez, az Istenre találáshoz vezető úton. Előbb légy rokonszenves, tájékozott, továbbá tudd, hogyan kell viselkedni egy istentiszteleten… Milyen kapukat zárunk be egymás és embertársaink előtt? Ráláthatnak-e a megszabadulásainkra, hétköznapi bizonyságainkra, akár arra, hogy nekünk mennyire más a karácsonyvárásunk? Isten dicsősége át tud-e sugározni rajtunk, a gyülekezetünkön, és azon, ahogyan ünneplünk? Ki ne takarjuk azok elől, akiket Isten még az ő egyházába vár és hív!
