„Isten… a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” Róm 5,1–11
1 Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
Bár van hatalma arra, hogy elpusztítson minden bűnöst (vö. 1Móz 6–7), „Isten… a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (8). Ő tehát a megbékélés útját választotta Jézus Krisztus áldozata árán. Őbenne mi is kegyelmet nyertünk a mindenek felett való reménységre, amely megtart minket minden körülmények között.
RÉ21 23 • IÉ Jn 15,1–8 • Zsolt 23
Húsvéti ének | 510 | Dicsőség néked, Istenünk
Heti zsoltárének | 89 | Az Úrnak irgalmát örökké éneklem
„Ezek az Úr ünnepnapjai…” 3Móz 23
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ezek az Úr ünnepei, amelyeken szent összejövetelt kell egybehívnotok. Ezek az én ünnepeim: 3 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összejövetellel. Semmiféle munkát ne végezzetek; az Úrtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok. 4 Ezek az Úr ünnepnapjai, a szent összejövetelek, amelyeket a megszabott idejükben egybe kell hívnotok: 5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az Úr páskája. 6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napja pedig az Úr kovásztalan kenyereinek ünnepe. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. 7 Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 8 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A hetedik napon tartsatok szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 9 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet nektek adok, és learatjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. 11 Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. 12 A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, egyéves bárányt égőáldozatul az Úrnak, 13 a hozzá tartozó ételáldozatul pedig kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. A hozzá tartozó italáldozatul egynegyed hín bort adjatok. 14 Kenyeret, pörkölt vagy zsenge gabonaszemeket ne egyetek egészen addig a napig, amíg el nem viszitek Isteneteknek az őt megillető áldozatot. Örök rendelkezés legyen ez nektek mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. 15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. 16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig. Akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak. 17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatott áldozatul: kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az Úrnak. 18 A kenyéren kívül mutassatok be hét hibátlan, egyéves bárányt, egy bikaborjút meg két kost. Legyenek ezek az Úr égőáldozatai a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 19 Készítsetek el egy kecskebakot is vétekáldozatul, két egyéves bárányt pedig békeáldozatul. 20 A pap mutassa fel azokat az első termésből készült kenyér fölött felmutatott áldozatul az Úr színe előtt a két báránnyal együtt. Az Úrnak szentelt adományok ezek, legyenek a papé. 21 Hívjatok össze ugyanerre a napra szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Örök rendelkezés legyen ez nektek mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre! 22 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevénynek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Mondd meg Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. 25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 26 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Tartsatok szent összejövetelt, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 28 Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt. 29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. 30 És ha valaki bármiféle munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül. 31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. 32 A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján. 33 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján kezdődjék az Úrnak a hét napig tartó lombsátrak ünnepe. 35 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 37 Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeken szent összejövetelt kell egybehívnotok. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, 38 az Úr nyugalomnapjain kívül, és az egyéb adományaitokon: az összes fogadalmi és önkéntes áldozataitokon kívül, amelyeket az Úrnak adtok. 39 A hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve pedig, amikor begyűjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az Úr ünnepét. Az első nap is legyen pihenőnap, és a nyolcadik nap is legyen pihenőnap. 40 Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt. 41 Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. 42 Lombsátrakban lakjatok hét napig, lombsátrakban lakjék az országban minden izráeli. 43 Hadd tudják meg nálatok az eljövendő nemzedékek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 44 Mózes pedig elmondta Izráel fiainak, hogy melyek az Úr ünnepei.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(4) „Ezek az Úr ünnepnapjai…” (3Móz 23)
Az élen áll természetesen a legnagyobb, a Tízparancsolatban elrendelt ünnep, a heti pihenőnap, amelyet a keresztyének Jézus feltámadására emlékezve másnap ülnek meg. A munka tilalmát azért rendelte el, hogy valóban gondtalanok, szabadok lehessünk, és maradjon idő a szent összejövetelre. Némely közösségek úgy megtömik előírásokkal, hogy az ünnepnek éppen ez a vidám szabadsága vész el. Pedig arra szolgál, hogy ebből vigyünk erőt magunkkal a hét többi részének gondjai, feladatai közé. A nagy engesztelési nap (3Móz 16) kivételével valamennyi ünnep a hálaadás alkalma. Természetesen mindegyik munkaszünettel jár együtt, hogy a figyelem egészen a lényegre forduljon. A páska az egyiptomi szabadulásra emlékeztet, majd kettő is az új termésért való hálaadás, a hetedik hónap első napja általános örömünnep, a lombsátraké ismét a termékenységért való hálaadás (5Móz16,13–15). Az ünnepi kalendárium tehát nagy figyelmeztetés nekünk: tartsuk számon az Úr ajándékait, és ne mulasszunk el hálát adni értük! Megköszönni pedig nemcsak a lelki ajándékokat kell, hanem azokat is, amelyek gondviselő szeretetéből fakadnak. Fontos még a munka tilalma: ne zsúfoljuk úgy tele a örömnapjainkat egyéb programmal, hogy elvesszen a lényeg!
