„Én örök életet adok nekik…” Jn 10,22–30
22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25 Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Én örök életet adok nekik…” (28) „Az örök élet felől engem is biztosít…” – mondja Káténk (HK1). Az Úr Jézus Krisztus nemcsak üdvbizonyosságot ad, hanem „örök élet biztosítást” is mindazoknak, akik kegyelmét hittel megragadják, félelem helyett a teljes életet.
RÉ21 238
Jézus Krisztus messiási küldetése | 455 | Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk
„Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok!” Jer 13
1 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje! 2 Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem. 3 Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje: 4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! 5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem. 6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! 7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt. 8 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét! 10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. 11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám. 12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? – 13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. 14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket! 15 Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az Úr szól. 16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt. 17 Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az Úr nyája. 18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok! 19 Körül vannak zárva a Délvidék városai, nincs aki felszabadítsa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül. 20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? 21 Mit fogsz mondani, amikor föléd rendeli, nyakadba ülteti azokat az Úr, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyon? 22 Ha pedig ezt kérded magadtól: Miért történt ez velem? – sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot. 23 Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! 24 Úgy szétszórom őket, akár a pelyvát, amelyet elsodor a pusztai szél. 25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád – így szól az Úr –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! 26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod. 27 Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(18) „Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok!” (Jer 13)
Kinek szól a jövendölés, ha mindenkinek szól? Nincs eredménytelenebb, mint amikor az „akinek nem inge, ne vegye magára” felszólítással kísérve akarunk jobb belátásra bírni egy egész közösséget. Ilyenkor előre tudható, kinek a lelkiismerete nem fog megmozdulni még véletlenül sem, azok viszont, akik a legkevésbé sárosak, garantáltan megalázottnak érzik majd magukat. Mindnyájan jártunk iskolába, tudjuk, mit jelent az osztályfőnök lassú színeváltozással kísért kiabálása. Arra is emlékszünk, amikor egymást lökdösve, viháncolva távozni készültünk a teremből, és meghallottuk a nevünket: te maradj. Az Ige csak akkor ér célba, ha a szívünkbe, az enyémbe és a tiédbe talál. Jeremiás tudta, hiába beszél mindenki ellen, hiába jövendöl pusztulást úgy általában – ezt senki nem fogja magára venni, és megjobbítani élete útját. Emlékezzünk Ninive királyára: Jónás prédikálására megtért a város, de ehhez kellett az uralkodói akarat kinyilvánítása is (Jón 3,6). Jeremiás ezért fordult az udvar két kulcsszereplőjéhez, a királyhoz és az anyakirálynőhöz. Azt akarta, hogy megértsék: nem menekülhetnek meg, ezért ideje rendet tenni az országban. Bárcsak célba jutna néha a szó!
