„…mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Jn 8,21–29
21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 22 Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? 23 Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. 25 Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. 27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. 28 Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. 29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Bibliaolvasó Kalauz – Battyányi Géza igemagyarázata
„…mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” (24) Izráel vallási vezetői nem ismerték el Jézust Isten Fiának, Messiásnak. Rájuk is vonatkozik, hogy csak a Krisztusban való hit által lehet üdvössége mindenkinek. Aki hiszi, hogy Ő a kereszten eleget tett a bűneinkért, és ebben a hitben követi, az elnyerte az örök életet.
RÉ21 374
Könyörgés | 235 | Fordítsd, Úr Isten, kegyes füleidet
„A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein.” Bír 21
1 Az izráeli férfiak így esküdtek meg még Micpában: Senki se adja közülünk benjáminihoz feleségül a leányát! 2 Majd ismét elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt, fennhangon sírva és zokogva, 3 és azt mondták: Ó, Uram, Izráel Istene! Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből? 4 Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be. 5 Akkor ezt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az Úrhoz a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az Úrhoz Micpába, halállal lakoljon. 6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből! 7 Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. 8 Ezért kérdezték: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött el az Úrhoz Micpába? És kiderült, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. 9 Mert amikor összeszámolták a népet, kiderült, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül. 10 Akkor odaküldött a közösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is! 11 Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált! 12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a sílói táborba, amely Kánaán földjén volt. 13 Akkor követeket küldött az egész közösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón-sziklán voltak, és ajánljanak békét nekik. 14 Benjámin azonnal vissza is tért, és átadták nekik azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég. 15 A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein. 16 Akkor ezt mondták a közösség vénei: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok. 17 Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset sem. 18 De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak! 19 Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak az Úrnak Sílóban, amely Bételtől északra fekszik, napkeletre attól az országúttól, amely Lebónától délre, Bételből Sikembe vezet. 20 Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben! 21 És ha látjátok, hogy jönnek a sílói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el feleségül egyet mindenki magának a sílói leányok közül, azután menjetek el Benjámin földjére! 22 Ha pedig eljönnek apáik vagy a testvéreik, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni. Ti pedig nem magatoktól adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket. 23 A benjáminiak így is cselekedtek: ahányan csak voltak, feleséget szereztek maguknak a táncolók közül, elrabolva őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek bennük. 24 Izráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe. 25 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(15) „A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein.” (Bír 21)
Isten népe tragikus félreértésbe jutott, már megint, sokadszorra is. Bánkódnak, siránkoznak, ami nem lenne baj. A probléma az, hogy keservük nem bűnbánat, hanem egyfajta Isten-vád: miért pusztított el annyi embert az Úr Izráelből? Aki figyelmesen olvasta a megelőző, huszadik fejezetet, pontosan tudja: polgárháborút folytatott a nép, de talán még helyesebb ezt testvérháborúnak nevezni. Egymás ellen fordultak, szabályos hadjáratot viseltek. Ebben vagyunk nagyok mi is. Cselekszünk, hebehurgyán, kapkodva, döntünk Isten akaratát meg nem tudakolva, máskor azt semmibe véve – aztán kesergünk, és mellünket verve kérdezzük: miért? Miért nem sikerül semmi, miért fut zátonyra az életem, miért nem boldogulok a gyerekemmel, miért lett kudarc minden, amibe fogtam? Miért, miért, miért? A válasz, jobb esetben, halk és szelíd hangként szólal meg: azért, mert nem kerestél engem. Nehéz ezt megérteni, és még nehezebb együtt élni Isten Igéjének vádló igazságával. Felemelő, felszabadító és boldogságot hozó viszont bevallani mulasztásainkat és elkezdeni követni Isten hívó szavát. Akarjuk meghallani Urunk megszólítását, engedjük be életünkbe őt; számoljunk le az önfejűségünkkel! Jobb lesz vele.
