előző nap

„Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról” ApCsel 28,16–31

16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. 17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, testvéreim, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemben mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. 18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétek nincs bennem. 19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. 20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. 21 Ők pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik. 23 Kitűztek tehát számára egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. 24 Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek. 25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról: 26 „Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 27 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége! Ők pedig meg is fogják azt hallani. 29 Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak. 30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. 31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.

Bibliaolvasó Kalauz – Németh Áron igemagyarázata

Két év két mondatban. Így ér véget az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv. Nem tudjuk meg, hogy miként zajlott a császár előtti per, eljutott-e később Pál tervezett útjaira, és hogyan végződött az élete. A lényeg mégis kiderül: „Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról” (31). Ennek a lényegnek minden hívő keresztyén „éves jelentésében” ott kell lennie: a magunk eszközeivel, a ránk bízottak körében bátran hirdetni Krisztust és a benne elközelített Isten országát.

RÉ21 411 • IÉ Zak 2,14–17 • Zsolt 96,1–6

Karácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo - Hadd zengjen énekszó

„Mondd meg nekem te, akit lelkemből szeretek, hol legeltetsz […]?” Énekek 1

1 Énekek éneke. Salamoné. 2 Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál! 3 Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok. 4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! 5 Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. 6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. 7 Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? 8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! 9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! 10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. 11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. 12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. 13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. 14 Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem. 15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. 16 Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. 17 Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata

(7) „Mondd meg nekem te, akit lelkemből szeretek, hol legeltetsz […]?” (Énekek 1)

Az élet legfontosabb eseményei közepette a ráció magunkra szokott hagyni. Születéskor, gyászesetkor vagy elrebegett lánykérés idején, esküvőkor. Ezekben a pillanatokban magunk mögött hagyjuk az elemző logikát, engedjük magunkat érezni. Méltó, hogy Szenteste napján, amikor az Isten földre testesülését ünnepeljük, e nagy találkozásban is merjünk elveszni elemzés, okolás nélkül. Az Énekek éneke szerelmes sorai idegenvezetőnk ebben. De vigyázzunk, kétféle szerelem sorai keverednek itt is: a háremhölgyek érdek és csillogás motiválta, kultikus erotikájának sorai és Szulamit vágyódása innen el, egyetlen igaz szerelme után. Amiért gúnyolják is a többiek: vállalja csak a megalázó, otthontalan pásztorfeleség sorsát, ha az neki kedvesebb! Nem tudok nem párhuzamot látni a karácsony külsődleges ünneplése és az igaz Isten után vágyódás között – bár joggal lehet ezért allegorizálással vádolni. Utóbbi kevésbé jár csillogással, gúny is szegélyezheti. Mégis, az egyetlen dolog, ami megtart a kényszerű fogságban, a hárem kiszolgáltatottsága ellenére is: a találkozás reménye. Ez a vágyódás, ez a remény igazolódik, teljesedik be Krisztus, a jó pásztor eljövetelében.

December 24