„...családfők, válogatott, kiváló vitézek, elsők a fejedelmek között.” 1Krón 7
1 Issakárnak négy fia volt: Tólá, Púá, Jásúb és Simrón. 2 Tólá fiai voltak Uzzí, Refájá, Jeríél, Jahmaj, Jibszám és Sámuel. Tólá családfői nemzetségük kiváló vitézei voltak. Számuk Dávid idejében huszonkétezer-hatszáz volt. 3 Uzzí fia volt Jizrahjá. Jizrahjá fiai voltak: Míkáél, Óbadjá, Jóél és Jissijjá. Mind az öten főemberek voltak. 4 Családi névjegyzékük szerint a hozzájuk tartozó, katonai szolgálatra rendelt csapatokhoz harminchatezer ember tartozott, mert sok feleségük és sok fiuk volt. 5 Testvéreik, Issakár egész nemzetsége, kiváló vitézek voltak, összesen nyolcvanhétezren, akiket beírtak a származási jegyzékbe. 6 Benjámin fiai hárman voltak: Bela, Beker és Jedíaél. 7 Bela fiai voltak: Ecbón, Uzzí, Uzzíél, Jerímót és Írí, ez az öt családfő és kiváló vitéz. A származási jegyzékbe huszonkétezer-harmincnégyen voltak beírva. 8 Beker fiai voltak: Zemírá, Jóás, Elíézer, Eljóénaj, Omrí, Jerémót, Abijjá, Anátót és Álemet. Mindezek Beker fiai voltak. 9 A származási jegyzékbe húszezer-kétszáz tőlük származó családfő és kiváló vitéz volt beírva. 10 Jedíaél fia Bilhán volt. Bilhán fiai voltak: Jeús, Benjámin, Éhúd, Kenaaná, Zétán, Tarsís és Ahísahar. 11 Mindezek Jedíaél fiai voltak, családfők és kiváló vitézek; a katonai szolgálatra alkalmas emberek tizenhétezer-kétszázan voltak. 12 Suppím és Huppím Ír fiai voltak. Husím Ahér fia volt. 13 Naftáli fiai voltak: Jahacíél, Gúní, Jécer és Sallúm, Bilha unokái. 14 Manassé fia volt Aszríél, akit arám másodfelesége szült. Ő szülte Mákírt, Gileád atyját is. 15 Mákír pedig feleségül vette Huppím és Suppím Maaká nevű húgát. Egy másik fiának Celofhád volt a neve. Celofhádnak csak leányai voltak. 16 Maaká, Mákír felesége fiút szült, akit Peresnek nevezett el, öccsét pedig Seresnek. Ennek a fiai voltak Úlám és Rekem. 17 Úlám fia Bedán volt. Ezek Gileádnak, Mákír fiának, Manassé unokájának a fiai. 18 Nővére, Móleket szülte Íshódot, Abíezert és Mahlát. 19 Semída fiai voltak Ahján, Sekem, Likhí és Aníám. 20 Efraim fia volt Sútelah, ennek a fia Bered, ennek a fia Tahat, ennek a fia Eládá, ennek a fia Tahat, 21 ennek a fia Zábád, ennek a fiai: Sútelah, Ézer és Elád. Ezeket megölték a gátiak, annak a földnek az őslakosai, mert lementek, hogy elvegyék a jószágukat. 22 Apjuk, Efraim sokáig gyászolt, ezért elmentek hozzá a testvérei, hogy megvigasztalják. 23 Azután bement a feleségéhez, az pedig teherbe esett, és fiút szült, akit Beríának neveztek el, mert ez akkor történt, amikor szerencsétlenség érte a házát. 24 Leánya Seerá volt, aki Alsó- és Felső-Bét-Hórónt és Uzzén-Seerát építette. 25 Fia Refah volt, ennek a fia Resef, ennek a fia Telah, ennek a fia Tahan, 26 ennek a fia Ladán, ennek a fia Ammíhúd, ennek a fia Elísámá, 27 ennek a fia Nún, ennek a fia pedig Józsué volt. 28 Az ő birtokuk és lakóhelyük volt Bétel és falvai, keletre Naarán, nyugatra Gézer és falvai, Sikem és falvai, egészen Ajjáig és falvaiig. 29 Manassé fiainak a birtokában voltak Bét-Seán és falvai, Taanak és falvai, Megiddó és falvai, Dór és falvai. Ezekben laktak Izráel fiának, Józsefnek az utódai. 30 Ásér fiai voltak: Jimná, Jisvá, Jisví, Beríá és ezeknek a húga, Szerah. 31 Beríá fiai voltak Héber és Malkíél, aki Birzajit apja volt. 32 Héber nemzette Jaflétot, Sómért, Hótámot és ezeknek a húgát, Súát. 33 Jaflét fiai voltak: Pászak, Bimhál és Asvát. Ezek Jaflét fiai. 34 Sómér fiai voltak: Ahí, Rohgá, Jehubbá és Arám. 35 Testvérének, Hélemnek a fiai voltak: Cófah, Jimná, Séles és Ámal. 36 Cófah fiai voltak: Szúah, Harnefer, Súál, Bérí és Jimrá, 37 meg Becer, Hód, Sammá, Silsá, Jitrán és Beérá. 38 Jeter fiai voltak: Jefunne, Piszpá és Ará. 39 Ullá fiai voltak: Árah, Hanníél és Ricjá. 40 Mindezek Ásér utódai voltak: családfők, válogatott, kiváló vitézek, elsők a fejedelmek között. Amikor származási jegyzékbe vették őket a katonai szolgálatra, szám szerint huszonhatezren voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
A 7. fejezetben ismét az északi törzsek leszármazásával foglalkozunk, amelyek Benjámin kivételével az asszír hódítás és fogság okán szinte kihaltak. Vajon miért foglalta bele a szerző nemzetségtáblázataikat krónikáskönyvébe? Bizonyára a fájdalmas hűség motiválta. Különösen fájdalmas az a rövidség, ahogyan Dánról és Naftaliról ír. Egyszer csak feltűnik valaki a Galileai-tenger partján „Naftali földjén, pogányok Galilelájában” (Mt 4), és elkezdi hirdetni az Isten országát. Isten ítélete így még az északi törzsekre nézve sem végleges. Micsoda vigasztalás ez nekünk is!
RÉ21 762
Reggeli imádság | 659 | Hálát adok néked, mennybéli Isten
„…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” Zsid 1,1–4
1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(2/a) „…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1,1–4)
A félig megértett, rosszul értelmezett beszédek rengeteg bajt, bonyodalmat idéznek elő mindennapjainkban. Azzal a bejelentéssel kezdődik e levél, hogy „régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által” (1). Ez azt jelenti: Isten tisztán beszélt hozzánk, a legnagyobb esélyt megadta azzal, hogy szólt a létezéséről, egyértelművé tette velünk való szándékát, közölte indulatát irántunk. De az is világos ennek itt: Isten előkészítette önmaga teljes értékű és kizárólagos kijelentését Fia által. Az addigi, önmagával kapcsolatos megszólalása is megbízható és tiszta volt, sokszor, és sokféleképpen a próféták által, de teljes értékű önkijelentése Jézus Krisztus által érkezett hozzánk. Ami azért eltérő, mert Krisztusban nemcsak szavak, Igék által üzent, hanem megvalósította a szavát. Jézus ezzel lényének képmásaként jelen volt a világunkban. Puszta jelenléte is tökéletes azonosságot mutatott a Teremtővel, de véghez vitt cselekedete „minket bűneinkből megtisztított” (3/b), a legmagasabb rendű, felülmúlhatatlan kijelentése lett Istennek. A tévedhetetlenség mindenkor érvényes dogmája tehát maga Jézus. Amit mondott, amit cselekedett, ami vele megtörtént váltságot adó halála és feltámadása által. Aki ő maga volt. Istent érteni legközvetlenebbül, tökéletesen Jézus által lehet. Szentlelke segítségével lehet. Ő Isten tökéletes üzenete nekünk.
