„…a hetedik napon pihenj meg” 2Móz 23,1–13
1 Hazug hírt ne terjessz! Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette! 2 Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. 3 A nincstelennek se kedvezz peres ügyében! 4 Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! 5 Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts neki felállítani! 6 A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! 7 A hamis ügytől maradj távol! Az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! 8 Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és vesztét okozza az igaznak. 9 Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. 10 Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be a termését! 11 A hetedikben azonban hagyd parlagon, bevetetlenül, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egyék meg a vadállatok! Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is! 12 Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény. 13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szádból!
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
„…a hetedik napon pihenj meg” (12b) – figyelmeztet a vándorló népre vonatkozó szavakon keresztül bennünket is Isten. Hiszen ahogyan a Biblia első lapjain megjelent (1Móz 2,2–3) a teremtéstörténetben a „minta”, úgy kell nekünk is élni. Hat napon át dolgozni, de a hetediken megnyugodni. „Szusszanásnyi időm sincs” – hangzik a jól ismert mondat, hétköznap a munkahelyi dolgaink miatt, hétvégén pedig az otthoni teendők miatt. Vizsgáld meg az életedet, hogy betartod-e Isten parancsát, mert ez örökérvényű!
RÉ21 101
Hétfő reggeli dicséret | 652 | Látod, Úr Isten, szívünket
„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kol 2,16–23
16 Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17 Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18 Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, 19 de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel. 20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: 21 „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” 22 Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. 23 Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(17) „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kol 2,16–23)
Kisfiam szokta mondogatni mostanában, hogy másoknak bezzeg milyen könnyű minden. És erre én mindig csak annyit mondok, azért tűnik könnyűnek, mert nem vagyunk elég közel, és nem látszódnak a küzdelmeik. Mintha egymás életének csak az árnyékait látnánk olykor, és nem a teljességét. Csak a vele „minden rendben van” árnyékát, és erre hisszük azt, hogy az a minden, hogy tökéletes. Mivel árnyék, nem látszódnak rajta a repedések, a hibák, a hiányok, a fájdalmak jelei. Így járunk folyton, amikor elvarázsol egy helyzet, és a benne lévő személyt már nem látjuk. Amikor leragadunk egy szép gesztusnál, a külsőnél, a megjelenésnél, netán egy autónál vagy a vezetési stílusnál, vagy akár hangzatos mondatoknál. Szeretjük az árnyékot meglátni a személy helyett, mert az egyszerűbb. Azzal nincs dolgunk, gondunk. Úgy könnyen beskatulyázható minden és mindenki. Így vagyunk az Úr Jézus Krisztussal is. Könnyebb az árnyékát megfogni – a kultuszt, a szokásokat, a szófordulatokat –, mint szembesülni a teljes megváltottságunkkal. Mennyivel több rejlik pedig a valóságot tekintve Krisztusban! Mennyivel több megoldási lehetőség, nagyobb erő, mennyivel több ő a végesnél! És ez a több a valóság számunkra.
