„... gyalog akart jönni.” ApCsel 20,13–16
13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. 14 Mikor Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
Lukács meghív minket arra, hogy olvasva ezeket a sorokat Pál nyomába eredjünk. Vegyük elő a Bibliai atlaszunkat, keressünk rá az említett ókori városokra. Pál, a többiektől külön, gyalog megy Troászból Asszoszba. Ez 32 kilométer, egy napi zarándokút. Vajon mi történt Pál lelkében ezen a magányos úton? Akár mi is tehetünk egy túrát, itt a tél elején, a lecsendesedett természetben. Egyedül, elmélkedve, felajánlásként Istennek.
RÉ21 382
Adventi könyörgés | 386 | Jöjj, áldott nagy Királyunk
„Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?” Ézs 45
1 Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek erősen fogom a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. 4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden; nagy hírnevet szerzek neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy rajtam kívül nincsen más, én vagyok az Úr, senki más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt. 8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt. 9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? – és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed!? 10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?! 11 Ezt mondja az Úr, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? 12 Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. 13 Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura. 14 Ezt mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a szebáiak, e nagy termetű férfiak hozzád mennek, tieid lesznek, utánad mennek, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten, nincsen máshol, nincsen más isten! 15 Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! 16 Szégyen és gyalázat éri őket, a bálványkészítők mind gyalázatra jutnak. 17 Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadítással; nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. 18 Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, senki más! 19 Nem rejtélyesen szóltam, a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én, az Úr, igazat mondok, a valóságot jelentem ki! 20 Gyűljetek össze és jöjjetek! Lépjenek elő mindazok, akik megmenekültek a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványokat hordoznak, és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud megszabadítani. 21 Mondjátok meg, adjátok elő, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki valaha, jelentett-e ki ilyet az ősidők óta? Csak én, az Úr! Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. 22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más! 23 Magamra tettem esküt, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, 24 és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik szembeszálltak vele. 25 Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(9b) „Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?” (Ézs 45)
Nem erről szól-e Pinokkió önfejűsége, ami miatt megjár bábrabságot, szamárszigetet és bálnagyomrot is – sok fájdalmas tapasztalatot, mielőtt a fiúságba megérkezne? A fiúsághoz el kell ismerni Istent Atyaként, azt a nagybetűst, aki mindenben kompetensebb, akinél ott van minden terv és stratégia, és akire csak a teljes odaadás és ráhagyatkozás lehet a válaszunk. Isten itt szelíden emlékeztet: az lenne egyedül jogosult a számokérésre, kritikára és szemrehányásra, aki legalább olyat tud alkotni, mint ő. Nos: tud az anyag kezek nélkül cserépedényt formálni? Ki tudjuk magunkat húzni a gödörből a saját hajunknál fogva? Eszköztelenek, ennélfogva sikertelenek vagyunk önmegváltó próbálkozásainkban, kapaszkodjunk bár dogmákba, hagyományba, kultuszba, tudományba... A mi utunk egyedül a csodálat, a hála és a kérés lehet. A csoda akkor történik, amikor feladjuk az élet alakításának a vágyát, és rájövünk, akár élvezhetnénk is azt, ahogyan az Atya formál. És akkor –legyünk akár éppen egy bálna gyomrában – megérkezünk a Fiúságba. Magunk körül forgás helyett lehet élvezni az ő melengető érintését, csodálni a szándékait, hálásnak lenni, amiért még mindig nem mondott le rólunk.
