„léviták családfői soha nem pihenhettek kamráikban, mert éjjel-nappal végezniük kellett munkájukat” 1Krón 9,1b–34
1b A júdaiakat hűtlenségük miatt fogságba hurcolták Babilóniába. 2 Az első lakosok, akik visszakerültek birtokukra és városaikba, izráeliek, papok, léviták és templomszolgák voltak. 3 Jeruzsálemben Júda és Benjámin fiai, valamint Efraim és Manassé fiai közül valók laktak: 4 Útaj, Ammíhúd fia, aki Omrí fia, aki Imrí fia, aki Bání fia, Pérecnek, Júda fiának az utódai közül. 5 A sílóiak közül Aszájá, az elsőszülött és a fiai. 6 Zerah fiai közül Jeúél és rokonsága, hatszázkilencvenen. 7 Benjámin fiai közül való volt Szallú, Messullám fia, aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt. 8 Továbbá Jibnejá, Jeróhám fia, Élá, Uzzí fia, aki Mikrí fia volt, és Mesullám, Sefatjá fia, aki Reúél fia, aki Jibnijjá fia volt. 9 Rokonaik származásuk szerint kilencszázötvenhatan voltak. Mindezek a férfiak családfők voltak, ki-ki a maga családjában. 10 A papok közé tartozott Jedajá, Jójáríb és Jákín; 11 Azarjá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 12 Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt, és Maszaj, Adíél fia, aki Jahzérá fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémít fia, aki Immér fia volt. 13 Rokonságuk, a családfők ezerhétszázhatvanan voltak, kiváló emberek Isten háza szolgálatának a munkájában. 14 A léviták közé tartozott Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia volt, Merárí fiai közül. 15 Bakbakkar, Heres és Gálál, továbbá Mattanjá, Míká fia, aki Zikrí fia, aki Ászáf fia volt. 16 Azután Óbadjá, Semajá fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt; meg Berekjá, Ászá fia, Elkáná unokája, aki a netófáiak falvaiban lakott. 17 Kapuőrök voltak: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahíman. Testvérük, Sallúm volt a vezetőjük; 18 még most is ott szolgálnak a keletre néző királyi kapunál. Ők voltak a kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban. 19 Sallúm pedig, Kóré fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei voltak, mert már őseik is az Úr tábora bejáratának az őrei voltak. 20 Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt – az Úr legyen vele! 21 Zekarjá, Meselemjá fia a kijelentés sátra bejáratának a kapuőre volt. 22 A küszöbök választott kapuőrei összesen kétszáztizenketten voltak. Őket falvaikban vették származási jegyzékbe, megbízatásukat már Dávid, sőt Sámuel, a látó alapozta meg. 23 Ők és fiaik őrizték az Úr házának, illetve a sátornak a kapuit. 24 A négy égtáj irányában voltak őrök: keletre, nyugatra, északra és délre. 25 A falvakban lakó testvéreiknek időről időre hét napra be kellett vonulniuk hozzájuk. 26 Mert az állandó megbízatás a négy főkapuőré volt, akik léviták voltak. Ők voltak az Isten háza kamráinak és kincseinek a felügyelői. 27 Az Isten háza körül töltötték az éjszakát, mivel rájuk volt bízva az őrködés, és ők nyitották ki minden reggel az ajtókat. 28 A kapuőrök közül kerültek ki azok, akikre az istentiszteleti fölszereléseket bízták. Ezeket megszámolva kellett bevinniük és megszámolva kellett kihozniuk. 29 Közülük kerültek ki azok is, akik számon tartották a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését: a finomlisztet, a bort, az olajat, a tömjént és a balzsamokat is; 30 ám a balzsamokból az illatos kenetet csak a papoknak volt szabad kikeverni. 31 Mattitjára, az egyik lévitára, a kórahi Sallúm elsőszülöttjére bízták a sütés munkájának felügyeletét. 32 Néhány keháti testvérükre bízták, hogy a sorba rakott kenyereket szombatról szombatra kirakják. 33 Az énekesek, a léviták családfői soha nem pihenhettek kamráikban, mert éjjel-nappal végezniük kellett munkájukat. 34 A léviták családfői voltak ezek, származásuk szerint főemberek, és Jeruzsálemben laktak.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
„Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan” – szoktuk énekelni ünnepi emelkedettséggel. Az énekes léviták számára ez mindennapos feladat volt: „léviták családfői soha nem pihenhettek kamráikban, mert éjjel-nappal végezniük kellett munkájukat” (33). Sok munkájuk volt, de a legfontosabb mind közül Istent áldani felemelt kézzel, majd odafordulni néphez, és Isten kegyelmes arcát felragyogtatni. Kérjük, hogy a mi ellankadt kezeinket erősítse meg az, aki szüntelen dicsőíti az Atyát és közbenjár értünk.
RÉ21 85
Hitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben, Hatalmas Atyában
„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” Zsid 2,1–4
1 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2 Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, 3 akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, 4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(1) „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1–4)
Erdei túrákon lényeges figyelembe venni az útvonalak jelzéseit. Ha elindultunk egy megadott túrajelzés mentén, csak akkor érkezünk meg a kitűzött célba, ha ezt következetesen nemcsak figyeljük, hanem követjük is. Az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó előzetes jelzések, az ő érkezése előtti próféciák ezt a célt szolgálták: amikor megérkezik az üdvözítő, a jelzések alapján eljussanak hozzá Betlehembe, vagy a későbbiek során megváltó cselekedetei által az Atyához. Mennyien ismerték a jelzéseket, mennyien tudták az Igéket, s milyen sokan nem eszerint haladtak, nem is értek el hozzá, csak elhaladtak mellette! Pedig számtalan esetben napnál világosabb volt: ő az! Jézus megváltó cselekedete után, mennybemenetelét követően az általa adott jelzések, a „hallottak” tökéletesen eligazítanak bennünket. S ha célba akarunk érni, s nem csak vallásgyakorló túrázók vagyunk, akkor a tőle és róla hallottakra még jobban kell figyelnünk. Nemcsak tudni a jelzés értelmét, hanem egyértelműen követni azt. Azt követni, amiről Isten tett bizonyságot Jézus által (4). Figyelni, még jobban figyelni a hallottakra!
