„Mi ugyanis megállapítottuk...” ApCsel 24,1–9
1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: 3 Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket jóindulattal. 5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7 Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, 8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod. 9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata
Pál apostol életében szépen kirajzolódik az az emberi tény, hogy egy ügynek milyen sokféle nézőpontja lehet. A zsidók szerint Pál „valóságos pestis”, akit el kell pusztítani. A rómaiak szerint olyan valaki, akit meg kell menteni. Jézus szerint pedig az eszköz, aki hatalmasságok előtt tehet bizonyságot Megváltójáról. Vajon mi látjuk-e, hogy mindannyian Krisztus eszközei vagyunk a bizonyságtételre?
RÉ21 387
Adventi dicséret | 387 | Áldott az Isten
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim…” Ézs 55
1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! 2 Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. 4 Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. 5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 6 Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. 10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. 12 Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. 13 A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(8a) „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim…” (Ézs 55)
Találkoztam a minap egy horgásszal, aki egy moszkvai őrkutya társaságában jött ki a partra. Nagy testű munkakutya, iszonyú erejű. A horgász ugyanazt mondta el érdeklődő rokonomnak, mint amit én tapasztaltam: a kutyaiskolában nem az állat tanul, hanem mi, gazdák. A kutyával csak annyi történik, hogy megérti: a gazdának van valami saját akarata, amelyet szeretne megvalósítani, nem kell őt vezetnie. Még nagyobb próbatétel neki, hogy elhiggye: ez a szőrtelen, csökevényes fogú ember meg tudja védeni magát, nem kell a szembejövő tacskót, embert fenyegetnie. Ebben az igerészben a 7. és 8. versekből kiderül, hogy hasonló a helyzet, mint a kutya és a gazda között: az ő akaratának értése nem olyan könnyű nekünk. Ha úgy tetszik, le kell tenni hozzá a fajtajelleget, az ösztönt. Le kell mondani a saját célokról, saját utakról, összeeszkábált hitrendszerünkről, és elfogadni az ő vezetését. Elhinni, hogy ő tudja, mi az aznapi cél, elfogadni, hogy meg tudja védeni magát, nem szorul sem a vezetésünkre, sem az agressziónkra. Ha tudjuk hagyni magunkat vezetni, átélhetjük Isten céljainak megvalósulását.
