„Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,8–11
8 Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. 9 Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Nem a látás vezet az ismerethez, hanem az ismeret a látáshoz (8–9). Jézus arra hív, hogy legyél közösségben vele, és akkor közösséged lesz az Atyával és lelki testvéreiddel is (1Jn 1,3). Különben csak nézelődő turista maradsz Isten galériájában, pedig gyönyörűvé formálhatnád Jézussal a mindennapokat.
RÉ21 207
Zsoltárdicséret | 156 | Benned bíztam, Uram, Isten
„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.” Jer 31,31–40
31 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32 Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. 33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. 35 Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy nappal világítson, és megszabta a hold meg a csillagok rendjét, hogy éjjel világítsanak, aki mozgásban tartja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, akinek Seregek Ura a neve: 36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. 37 Ezt mondja az Úr: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni idelent a föld alapjait, akkor vetem el Izráel utódait mindazért, amit elkövettek – így szól az Úr. 38 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig. 39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé. 40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(31) „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.” (Jer 31,31–40)
Jeremiás két részen át tartó, Isten szabadítását megverselő költeményének zárása és tetőpontja az Úr új szövetségének a meghirdetése (31). A hazájába visszatérő népnek, de a megtérő embernek is más, magasabb szintű kapcsolat adatik Istennel. A Mennyei Atya törvénye, akarata nem válhat semmissé (Mt 5,17), ami viszont megváltozik, az az ember viszonyulása ehhez a törvényhez. Isten nem azt szeretné, ha a törvényét félelemből, külső kényszer hatására és főképpen csak külsődlegesen és külsőségekben tartanánk be. Az ő akaratának cselekvése akkor az igazi, ha azt belső késztetés motiválja (33). Az isteni szabadítást átélő ember képes maga keresni az Úr kedvét és akaratát. Ennek kiindulópontja pedig Isten általa is megtapasztalt bűnbocsátó kegyelme: „…mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (34) Különleges jelentőséget ad ennek az résznek, hogy Jézus az úrvacsora szereztetésekor erre a jeremiási Igére utal vissza: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,20) Abban születhet meg Isten törvényének hálaadásból fakadó követni vágyása, aki hite által felfogja, hogy érte is kiontatott Jézus vére.
