„Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.” Jn 6,1–10
1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? 6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. 8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? 2Kir 4,42-44 10 Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.” (6) Csak játék lenne, hogy Isten olyan helyzetekbe állít, amelyeket csak Ő tud megoldani? Sem a tanítványoktól, sem magunktól nem várhatunk akkora hitet, hogy ezt a helyzetet (és az Istennek tetsző élet valamennyi helyes döntését) felvállaljuk vagy megoldjuk. Biztos kudarc! A lényeg éppen ez: visszaadom-e annak a kezébe, aki tudja, mit kell tenni?
RÉ21 676
Jézus Krisztus messiási küldetése | 242 | Ó, seregeknek hatalmas Királya
„Az Úr uralkodjék rajtatok!” Bír 8,1–23
1 De az efraimiak azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba indultál Midján ellen? És hevesen pöröltek vele. 2 Ő azonban így felelt nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem ér-e többet Efraim böngészése Abíezer szüreténél? 3 A ti kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült vele szemben az indulatuk. 4 Gedeon megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. 5 Ezt mondta Szukkót lakóinak: Adjatok néhány kenyeret ennek a népnek, amely engem követ, mert fáradtak, pedig nekem üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait. 6 Szukkót vezetői ezt felelték: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek? 7 Gedeon azt mondta: Ha majd az Úr kezembe adja Zebahot és Calmunnát, ezért pusztai tövissel és tüskével csépelem majd végig a testeteket! 8 Onnan fölment Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is. De Penúél lakói is ugyanúgy válaszoltak, ahogyan a szukkótiak. 9 Akkor ezt mondta Penúél lakóinak is: Ha sértetlenül térek vissza, lerombolom ezt a tornyot! 10 Zebah és Calmunná Karkórban voltak táborukkal együtt: mintegy tizenötezer ember, mindazok, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából; százhúszezer kardforgató ember pedig már elesett. 11 Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre. Megverte a tábort, mert a tábor már biztonságban érezte magát. 12 Zebah és Calmunná elmenekült, de ő üldözőbe vette őket, és elfogta Zebahot és Calmunnát, Midján két királyát, az egész tábort pedig szétverte. 13 Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból a Heresz-hágótól, 14 elfogott Szukkót lakói közül egy ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert. 15 Azután odament Szukkót lakóihoz, és ezt mondta: Nohát, itt van Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt embereidnek? 16 Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. 17 Majd lerombolta Penúél tornyát, a város lakóit pedig megölette. 18 Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te; mindegyik úgy nézett ki, akár egy herceg. 19 Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő Úrra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket! 20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt, hiszen még egész fiatal volt. 21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Rajta, vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat. 22 Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mert megszabadítottál bennünket Midján kezéből! 23 De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az Úr uralkodjék rajtatok!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(23) „Az Úr uralkodjék rajtatok!” (Bír 8,1–23)
Gedeon győzelme irigységet szül. A féltékeny és becsvágyó efraimiak azzal vádolják, hogy egyéni akciójával meg akarta őket fosztani a dicsőségtől. Gedeon büszkeségük erősítésével és saját szerénységével csillapítja a testvértörzs felháborodását: az efraimiak fogták el a két ellenséges hadvezért, mi ehhez képest az ő (= Abíezer) tette (1–3). Amikor Gedeon a Jordánon túl üldözi a menekülő midjáni királyokat, az ellenséges területen két település vénei gúnyosan megtagadják éhes csapata élelmezését (6–8). Visszatérőben a győztes Gedeon (10–12) érthetetlenül keményen megbünteti e városokat és vezetőiket (13-17), az elfogott midjáni királyokat pedig saját kardjával öli meg (18–21). Így torolja meg testvérei halálát, akiket ezek a királyok a Tábór hegyén lemészároltak (18–19). Ez a leírás kíméletlen őszinteséggel mutatja be a mindenkori embert, akiben Isten elhívott embereként is ott tombol az érthetetlen, vad bosszúvágy. Mindenesetre Gedeon elvégezte mindazt, amire Isten Lelke elhívta és képesítette; most tisztségét visszaadja annak, akitől kapta: Istennek. Hiába kérik kortársai, hogy legyen tartósan az uralkodójuk, ő mindezt azzal utasítja el, hogy Izráel fölött jogszerűen egyedül Isten uralkodik (22–23).
