„Azután elkezdte építeni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen…” 2Krón 3
1 Azután elkezdte építeni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az Úr megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid kijelölt, a jebúszi Ornán szérűjén. 2 Uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte meg az építkezést. 3 Így szabta meg Salamon az Isten háza építésekor az alapméreteket: hosszúsága a régi könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt. 4 Az eléje épített csarnok hossza a templom szélességének megfelelően húsz könyök, magassága százhúsz könyök volt. A belsejét színarannyal borította be. 5 A főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be, és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. 6 Díszítésül beborította a templomot drágakövekkel. Az arany parvajimi arany volt. 7 Arannyal vonatta be a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is, a falakra pedig kerúbokat vésetett. 8 Azután elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosszúsága a templom szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és hatszáz talentum finom arannyal vonatta be azt. 9 A szegek súlya ötven aranysekel volt. A felső szobákat is arannyal vonatta be. 10 Készíttetett a szentek szentjének az épületébe két kerúbszobrot, és arannyal vonatta be azokat. 11 A kerúbok szárnyainak a hosszúsága együttvéve húsz könyök volt. Az első kerúb egyik öt könyök hosszú szárnyával a templom falát, a másik öt könyök hosszú szárnyával a második kerúb szárnyát érintette. 12 A második kerúb egyik öt könyök hosszú szárnyával szintén a templom falát, a másik öt könyök hosszú szárnyával pedig az első kerúb szárnyát érintette. 13 Ezeknek a kerúboknak a szárnyai kiterjesztve tehát húsz könyököt tettek ki. Lábukon álltak, és befelé tekintettek. 14 Kárpitot is készíttetett kék és piros bíborból, karmazsinból és lenből, amelyekbe kerúbokat szövetett. 15 A templom elé két harmincöt könyök magas oszlopot készíttetett, a tetejükre pedig öt könyök magas oszlopfőket. 16 Készíttetett lánc formájú füzéreket, és rárakatta azokat az oszlopfőkre, azután készíttetett száz gránátalmát, és rárakatta azokat a füzérekre. 17 Azután felállíttatta az oszlopokat a templommal szemben, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit Jákínnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
„Azután elkezdte építeni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen…” (1) Arra a helyre, ahol Ábrahám áldozata történt, arra, ahol az Úr angyala megjelent Dávidnak a dögvész megszűnésének jeleként. Nem mindegy hová és nem mindegy, hogyan. Ezért a beosztás, a méretek, a külsőségek részletezése. Még akkor is, ha a külsőség csak eszköz és nem cél. A fő kérdés az, hogy az egész Kire mutat.
RÉ21 177
Napi zsoltárdicséret | 173 | Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
„…hazát keresnek.” Zsid 11,8–16
8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11 Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(14) „…hazát keresnek.” (Zsid 11,8–16)
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene nem a spekulációk Istene, hanem tervező és alkotó, ígéretet adó és teljesítő, örökségbe fogadó és jövőt nyitó, mulandó otthonból maradandó hazába vezető, a jobb utáni vágyat ébresztő és ezt a jobbat áldásával szüntelen éltető Úr. Drámai tömörséggel fejezi ki Ábrahám és Sára életfordulatát (ők minden hívő atyja és anyja – Róm 4,11; Gal 4,26): a gyermektelen párt, akik már csak „halottszámba” mentek (Kecskeméthy István fordítása), az élet és az eljövendő felé fordítja Isten elhívása; az ígéret földje, ahova elindultak, idegen világ volt számukra (9); régi hazájukból kivándoroltak, elhagyták a biztos bázist, és nem tértek vissza, mert a jövő várománya felülmúlt minden emléket és jelen lehetőséget. A jobb hazára, a mennyei otthonra vágyakoztak, ezért leszármazottjaikkal együtt vándorrá, keresővé, sátorlakókká lettek egész életükben. Nem röstellték, hanem nyilvánvalóvá tették és megvallották: Isten elhívása és ígérete miatt élnek így, ezért az Úr sem röstelli, hogy Istenünknek nevezzék őt. Krisztus ígéretének előhangja ez: „Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja…” (Lk 9,26).
