„Mi az igazság?” Jn 18,33–40
33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? 34 Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? 35 Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? 36 Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. 37 Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38 Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. 39 Szokás nálatok, hogy szabadon bocsássak egy foglyot a páska ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? 40 Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Mi az igazság? – teszi fel Pilátus a kérdést. Aki már próbált akár csak a gyerekei között igazságot tenni, tudja, hogy nem is olyan egyszerű kérdés ez, mivel mindenkinek megvan a saját igazsága. S amíg mindenki a saját igazságát hajtja, addig soha nem lesz meg az igazság. De ha rátalálunk a nagybetűs igazságra, ami nem egy megélés, nem is egy eszme, hanem egy személy, az élő Jézus Krisztus, akkor benne, a szeretet igazságában könnyen békességet találhatunk egymással is.
RÉ21 490
Nagyheti ének | 484 | Királyi zászló jár elöl
„Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá!” Jer 51,41–64
41 Jaj, hogy elfoglalták Sésakot, leigázták az egész föld büszkeségét! Jaj, milyen pusztaság lett Babilon a népek között! 42 Rázúdult Babilonra a tenger, hullámainak özöne elborította. 43 Városai pusztasággá lettek, kiszikkadt földdé és pusztává, olyan országgá, ahol senki sem lakik, és nem fordul meg arra senki emberfia. 44 Megbüntetem Bélt Babilonban, és kiszedem a szájából, amit elnyelt. Nem özönlenek hozzá többé a népek, Babilon várfala is leomlik. 45 Jöjj ki onnan, népem, mindenki mentse az életét, hogy el ne érje az Úr izzó haragja! 46 Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne rémítsenek meg titeket a hírek, amelyek bejárják a földet, mert egyik évben ilyen hír jön, a másik évben amolyan, ha erőszak is lesz úrrá a földön, és ha uralkodó tör majd uralkodó ellen! 47 Mert eljön az az idő, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt. Egész országa megszégyenül, és hullanak benne a halálra sebzettek. 48 Ujjongani fog Babilon bukásán az ég, a föld és minden, ami bennük van. Mert pusztítók törnek rá északról – így szól az Úr. 49 Babilonnak is el kell esnie Izráel halálra sebzettjeiért, ahogyan Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra sebzettek. 50 Menjetek, akik a fegyvertől megmenekültetek, meg ne álljatok! Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51 Szégyenkeztünk, mert gyalázkodást kellett hallanunk, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az Úr házának a szentélyére. 52 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt, és egész országában halálra sebzettek hörögnek. 53 Ha az égig emelkedik is Babilon, és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – így szól az Úr. 54 Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja a káldeusok országából. 55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, elnémítja benne a nagy hangoskodást, ha úgy zúgnának is hullámai, mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. 56 Mert pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az Úr bizonyosan megfizet. 57 Leitatom vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit, aludjanak örök álmot, és nem ébrednek föl! – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve. 58 Így szól a Seregek Ura: Babilon széles várfalát földig lerombolják, és magas kapui tűzben égnek el. Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak. 59 Ezt parancsolta Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, amikor Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával uralkodása negyedik esztendejében. Ez a Szerájá szállásmester volt. 60 Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról. 61 Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, 62 és ezt mondd: Uram, te kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik majd benne sem ember, sem állat, hanem pusztaság marad örökre! 63 Miután felolvastad ezt a tekercset, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, 64 és ezt mondd: Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá! Eddig tartanak Jeremiás beszédei.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(64) „Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá!” (Jer 51,41–64)
Jeremiás nem papot, prófétát vagy prófétatanítványt választott ki küldetése egyik utolsó tettének véghezvitelére, hanem egyszerű, hétköznapi embert, Szeráját, a szállásmestert. Szerája Cidkijjá király babiloni küldöttségének tagja lehetett (29,3), talán ő vitte el Jeremiás bátorító levelét is a már korábban elhurcolt zsidókhoz. Mostani megbízatása, hogy a Jeremiás Babilon ellen mondott próféciáit tartalmazó tekercset magával vigye, felolvassa, majd követ kössön rá, és az Eufrátesz folyóba dobja (63). A tekercs folyóba dobása kettős üzenettel bírt. Egyrészről azt szemléltette, hogyan száll alá ez a nagy birodalom, miképp vész el szem elől még emléke is: „Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé” (64). Másrészről Isten akaratának elkerülhetetlenségét, a meghirdetett ítélet visszafordíthatatlanságát illusztrálta: amilyen lehetetlen a szétmálló tekercset a folyóból visszanyerni, olyannyira lehetetlen Isten akaratának beteljesedése ellen bármit is tenni.
