„…nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri szívemet…” Róm 9,1–5
1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, 4 akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri szívemet…” (2) Az apostol lát és együttérez, szíve teljességével sorakozik fel azokért, akiké a hit és az ígéret, s mégsem e hit és ígéret rendjében élnek. Pál, népét meg nem tagadva, az övéit féltő szeretetben hordozva él reménységben. Így is érthető: vannak szeretteink, szívünkhöz közel állók, akiké a „keresztség, a konfirmálás, az úrvacsora”, de nem követik Krisztust. Gyötri értük szüntelen fájdalom a szívünket?
RÉ21 830
Mennybemeneteli ének | 532 | Ó, győzelmes nagy Királyunk
„…ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót: akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől.” 4Móz 10,1–10
1 Azután így szólt Mózeshez az Úr: 2 Készíts két harsonát ötvösmunkával, ezüstből készítsd azokat. Ezeket használd a közösség összehívására és a táborok elindítására! 3 Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához. 4 Ha csak az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői. 5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak. 6 Ha másodszor is megfújjátok harsogva, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Harsogva kell megfújniuk az induláshoz. 7 De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne harsogva fújjátok. 8 A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. 9 Ha hadba indultok majd országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót: akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől. 10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozataitokat és békeáldozataitokat bemutatjátok, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(9) „…ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót: akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől.” (4Móz 10,1–10)
A harsonák hosszú, egyenes szárú, csak a végükön kiszélesedő, fémből készült hangszerek voltak, ezüstbevonattal. Ezeket meg kell különböztetnünk a kosszarvból készült, hajlított alakú sófártól vagy kostülöktől, amelyeket a zsidó újévkor, az engesztelés napján és az ötvenedik évben, az örömünnep esztendejében (Jóbél) fújtak meg az országban (3Móz 25,9). A két szép ezüstharsona más célokra készült. Ilyen nagy tömeg mozgatására a legvilágosabb kommunikációs eszköz az erős hangú fúvós hangszer, amely egyezményes kürtjeleket adott le. Áron fiainak, a papoknak volt a feladatuk megfújni ezeket, különböző alkalmakra. Másként hívták össze a nép vezetőit gyűlésre, amikor csak az egyik szólt, olyankor a törzsfők voltak hivatalosak. Ha pedig mind a kettőt fújták erősen, az az egész népnek szólt. Riadót fújtak, amikor útnak indították a tábort, a törzseket, mégpedig ugyancsak egyezményes jellel és sorrendben, az égtájak szerinti elhelyezkedésük alapján egymás után. A harsonák háborúban buzdítanak (2Krón13,12–14), és Istent is emlékeztetik népére (10). Kell őt emlékeztetni? (Ézs 49,14–15).
