előző nap

„...amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot” Jób 27,1–10

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. 7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? 9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? 10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata

Jób Istent hívja segítségül, aki megfosztotta igazától és aki megkeserítette lelkét. Jób – a tapasztalható igazságtalanságok mögött – az igazságos Istent keresi. Az ő kezébe teszi le az ügyét, amelyet nem tud megvédeni. Kezelhetetlen konfliktusaidban, igazságtalan helyzeteidben te is az igazságos Isten kezébe helyezheted az életedet!

RÉ21 59

Ének az eljövendőkről | 625 | Kik a Krisztusban hunytak el

„Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz.” Jel 10,8–11

8 Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll. 9 Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz. 10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. 11 És ez a szó hangzott felém: Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról.

Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata

(9b) „Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz.” (Jel 10,8–11)

Megvan a határa annak, amíg kívülről, szemlélőként, egyszerű nézelődőként követheti az ember az Isten cselekedeteit. De aztán, ahogyan az itt is történik, az Úr aktívvá tesz, cselekvésbe hív. Ez a hit útján járva, vagy akár csak ismerkedve vele aligha úszható meg. Ahogyan az Isten jelenlétének, tervének édessége, áldásai és egyúttal súlya, keserűsége sem kerülhető el. Nem lehet közreműködés, részvétel nélkül a mások feje fölött beszélni, cselekedni, előbb magának a megszólítottnak kell megértenie, magáévá tennie az üzenetet. A vég, Isten titkainak beteljesedése nem teszi fölöslegessé a bizonyságtételt, a bevonódást. Isten bevon az ő üzenetébe, akaratába. A mesterséges intelligencia és az algoritmusok mellett lassan az emberi tényező a legnagyobb kockázat a termelési folyamatokban. Mennyivel inkább igaz ez az Isten tervére! Nélkülünk nagyobb hatásfokkal menne a misszió. Ha a kövek kiáltanának, az hűbb bizonyságtétel lenne… Mégsem ezt akarja Isten. Értünk, miattunk és velünk tervezett. Legyünk hálásak azokért, akik elveszettnek tűnő helyzetekben sem tartják fölöslegesnek az Istent felmutatni! És mi se akarjunk kívülállók maradni!

November 17