„Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja...” Róm 3,9–20
9 Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, 10 amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, 11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; 14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele. 15 Lábuk gyors a vérontásra, 16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17 és a békesség útját nem ismerik: 18 Isten félelmével nem törődnek.” 19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. 20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Isten törvénye tükröt állít elénk: Milyennek kíván látni az Isten, és milyenek vagyunk valójában. Ez az ige engem is vádol. Aki Jézus Krisztust követni akarja, nem vonhatja ki magát az alól, amit a törvényben mint tükörben lát. Azonban Jézus Krisztus azért jött, hogy ne csak a bűneinket lássuk, hanem a bűnbocsátó kegyelmét is. Kell az Isten törvénye, hogy lássuk, milyen nagy irántunk az Isten szeretete!
RÉ21 14
Húsvéti ének | 507 | Krisztus feltámada igazságunkra
„…hogy áldozatként bemutassa az Úrnak…” 3Móz 17
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Áronhoz és fiaihoz meg Izráel összes fiához, és mondd meg nekik: Ezt parancsolta az Úr: 3 Ha Izráel házából valaki marhát, juhot vagy kecskét vág: akár a táborban, akár a táboron kívül vágja le, 4 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy áldozatként bemutassa az Úrnak az Úr hajléka előtt, akkor úgy tekintsék azt az embert, mint akit vér terhel: vért ontott, ki kell irtani tehát az ilyen embert népe közül. 5 Vigyék el azért Izráel fiai véresáldozataikat, amelyeket eddig a mezőn mutattak be, vigyék el az Úrnak a kijelentés sátrának a bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatként az Úrnak. 6 A vért hintse a pap az Úr oltárára a kijelentés sátrának a bejáratánál, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az Úrnak. 7 Ne áldozzák ezután véresáldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez nekik nemzedékről nemzedékre. 8 Mondd meg nekik: Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki égőáldozatot vagy véresáldozatot akar bemutatni, 9 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy az Úrnak készítsék el, az ilyen embert ki kell irtani népe közül. 10 Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. 11 Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést. 12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek, a köztetek tartózkodó jövevény se egyék vért. 13 Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat zsákmányol, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja be azt porral. 14 Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani mindenkit, aki megeszi. 15 Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár közületek való, akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig, azután tiszta lesz. 16 De ha nem mossa ki, és nem mosakodik meg, akkor bűnhődnie kell.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(4) „…hogy áldozatként bemutassa az Úrnak…” (3Móz 17)
Ideális állapotot, követelményt mutat be ez a fejezet. Amikor már az egész országban lakott Izráel, nem lehetett szó arról, hogy minden állatlevágáskor odavigyék a kijelentés sátrának – később a templomnak – a bejáratához. Valamikor az egész országban voltak oltárai az Úrnak. Ezt tudjuk Illés panaszából, aki azon kesereg, hogy ezekből mennyit leromboltak az elpogányosodás idején (1Kir 9,14). Ekkor még ezek helyettesítették a központi szentély előtt álló oltárt. Később ezeket hivatalosan is megszüntették, egyedül a jeruzsálemi maradt. Így ez a rendelkezés teljesíthetetlenné vált. A fejezet mégis figyelmeztető erejű: az Úr ajándékával tisztán és szentül kell bánni. Az ételeket úgy kell fogyasztanunk, hogy az Úr is jelen legyen. Ezt jelképezte az oltáron neki elégetett rész. Legyen jelen Isten étkezésünkben, egész életünkben, legyen az egész életünk szent istentisztelet (1–-9)! Erre vonatkoznak a fejezet többi rendelkezései is (10–16).
