„sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” Zsolt 129
1 Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –, 2 sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. 4 De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. 5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. 7 Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 8 Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Isten népe a szenvedésben, nehézségek ellenére is szabad lehet, és átélheti az áldást. Az értünk szenvedett és feltámadt Krisztusra emelve tekintetünket, erősödjünk meg hitünkben, valljuk meg azt újra és újra, erősítsük egymást, és legyünk tanúi a szenvedő világ előtt. Hogy végül mi is elmondhassuk Izráellel: „sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” (2).
RÉ21 129
Napi ének | 771 | Velem vándorol utamon Jézus
„...semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele...” 1Tim 4,1–5
1 A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, 2 és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált. 3 Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és azok, akik megismerték az igazságot. 4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5 mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(4) „...semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele...” (1Tim 4,1–5)
Az egyházat nem csak a külső veszélyek fenyegetik, belülről is folyamatosan támadás alatt áll. Ebben a levélben is ott húzódik a belső küzdelem: eltévedt és másokat megtévesztő tévtanítók árnyékára mutat Pál. Jézus Krisztus szabadító, megnyitja az ember életét, más ritmust kapunk általa. A hívő ezért „nyit”: újranyitja magát az Istennel járásra, kinyílik a szorongásaiból, újra tanul élni, nagyobb összefüggésekben helyezi el magát, a Szentháromság Istennel közösségben. Ez azt is jelenti, hogy teret kap az élete, küldetést, emellett közösséget, más emberekkel megosztott gazdagodást. Hálaadással élhetünk mindezzel, azaz mindig tisztában kell lennünk azzal, ki a forrás, ki ad nekünk mindent. A tévtanítók „istene” elvesz, megrabol. Leépíti az életet, rossznak mondja azt, ami az teremtettségünkből fakad, újabb rabságra cseréli az ember a régit. Hogy ne érezzük jól magunkat a „bőrünkben”, amelyet az Úrtól kaptunk. Isten a házasságot ajándékként adta, a teremtett világ gyümölcseivel pedig szabadon élhetünk. Inkább az ajándékozó Úrtól tanuljunk jól élni azzal, amink van!
