„…senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” Jn 6,60–65
60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? 61 Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? 62 Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? 63 A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. 64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. 65 És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
Bibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„…senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (65) A lényegi dolgok nem rajtunk múlnak, az élő hit tekintetében végképpen nem (63–65). Az élő hit mindenestől az Isten ajándéka; hiszen, ha „sokan lebzselnek” is az Úr körül, mindenben Őrá hivatkozva, attól még számosan lehetnek ma is Jézus körül Júdások. Csak ettől ments meg minket, Urunk (70–71)!
RÉ21 2
Napi ének | 226 | Felséges Isten, nagy nevedet áldom
„Titokzatos név az!” Bír 13
1 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. 2 Volt egy Dán nemzetségéből való ember Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. 3 Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4 Mostantól fogva vigyázz, bort vagy más részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. 5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak borotva a fejét, mert Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. 6 Az asszony odament, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött el hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. 7 Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy egyéb részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt názír lesz ez a gyermek az anyaméhtől fogva halála napjáig!
8 Akkor Mánóah így imádkozott az Úrhoz: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. 9 Isten meghallgatta Mánóah kérését, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt. A férje, Mánóah azonban nem volt vele. 10 Akkor az asszony gyorsan elfutott, hogy szóljon a férjének. Ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. 11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, megkérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő azt felelte: Én vagyok. 12 Mánóah ezt kérdezte: Ha majd beteljesedik az ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és hogyan bánjunk majd vele? 13 Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: Tartózkodjon az asszony mindattól, amit megmondtam: 14 semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és más részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg a feleséged mindazt, amit parancsoltam neki! 15 Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk, ha itt maradnál, és készíthetnénk neked egy kecskegidát. 16 De az Úr angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába marasztalnál, nem ennék az ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az. 17 Mánóah azt mondta az Úr angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik az ígéreted, tisztelni akarunk téged. 18 Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! 19 Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az Úrnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20 Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ennek láttán Mánóah és felesége arccal a földre borult. 21 Az Úr angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az. 22 Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! 23 De a felesége azt mondta neki: Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyeneket. 24 Azután az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. 25 És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(18) „Titokzatos név az!” (Bír 13)
Izráel hűtlenkedésére válaszul az Úr a filiszteusok kezére adja népét (1). De szabadítót is támaszt, aki születésétől fogva élete végéig az ő szolgálatában áll majd. Mánóah gyermektelen felesége az Úr angyalától megtudja, hogy Isten kegyelméből gyermeke fog születni (2). A gyermek az anyaméhtől fogva Istennek szentelt, azaz názír lesz. Ezért részegítő italt nem ihat, borotva nem érheti a fejét (3–7). Az angyal szavának fontosságát mutatja, hogy Mánóah kérésére újra megjelenik, és megismétli neki is az intést (8–14). Elutasítja viszont a Mánóah háláját kifejezni kívánó áldozati lakomát, és arra kéri őt, inkább az Úrnak mutasson be áldozatot. Hasonlóképpen megtagadja nevének megismerését is: „Titokzatos név az” – mondja (15–18). Istent egyszerűen hívnunk kell, és nem a nevét kell tudakolnunk. Nevének egyetlen esete van, a megszólító eset (vocativus). Mánóah és felesége az áldozat bemutatása során eszmél arra, itt az Úr munkálkodik (19–21). E felismeréssel halálos félelem fogja el őket (vö. Bír 6,22k), amelyből a felesége szabadul előbb. Úgy érvel: nem halhatnak meg, mert Isten elfogadta áldozatukat, azaz közösséget vállalt velük, és a gyermek ígéretével csodálatosan megajándékozta őket (22–23). A megszületetten az Úr áldása nyugodott, benne az ő Lelke munkálkodott (24–25).
