„Napról napra kutatták az írásokat!” ApCsel 17,10–15
10 A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. 12 Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14 Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Béreában egészen más emberekkel találkozott az apostol, hiszen az itt élő zsidók és görögök nyitottak voltak Isten üzenetének meghallására és befogadására. Áldást élhetett át az apostol. „Napról napra kutatták az írásokat!” (11) Együtt mondhatjuk Ady Endrével: „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten, járt előttem…” Adjunk hálát neki a győzelmekért!
RÉ21 233
Zsoltárdicséret | 168 | Ne hagyj elesnem
„…haragra lobbant…” Ézs 34
1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott az Úr valamennyi népre, haragra lobbant egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek kidobva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, a hegyek is tocsognak a vértől. 4 Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, vagy ahogy a lomb a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem. 6 Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában. 7 Hullanak a bivalyok, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük, kövérjétől lesz zsíros ott a por. 8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás esztendeje Sion perében. 9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé válik, földje pedig égő szurokká. 10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, soha senki nem jár arra. 11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen. 12 Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá, vezetői mind semmivé lesznek. 13 Palotáit gaz veri föl, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája. 14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. 15 Ott fészkel a bagoly, oda rakja tojásait, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja. 16 Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket. 17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(2) „…haragra lobbant…” (Ézs 34)
Ézsaiásnak vagy talán egy későbbi tanítványának ebben a próféciájában az Úr haragja utolérte a népeket, amit Edóm megítélésével ábrázol. Az edómiak Ézsau leszármazottjai voltak, tehát testvérnép (5Móz 23,8). Izráellel közös történetük mégis sok háborúságról szól. Akadályozták a pusztában vándorló Izráelt, hogy az országukon átvonuljanak (4Móz 20,18), ezért azt megkerülve tudtak csak továbbhaladni. Dávid megszerezte az edómi réz- és vasbányák fölötti rendelkezést, birtokolta a dél-arábiai karavánút felügyeletét, utat nyitva a Vörös-tenger felé. Később, Jeruzsálem babiloniak általi elfoglalásakor az edómiak örvendeztek a város elestén, sőt a kifosztásában is részt vettek (vö. Abd 10–14; Zsolt 137,7; Ez 25,12–14). E terhelt múlt miatt az Úr és népe ellenségének számítottak. A próféta a jellemző tulajdonságokból kialakítja magában az edómi nép képét, amelyből Júda és az Úr ellensége rajzolódik ki. Isten nem tűri a másik boldogulását akadályozó és a testvér kárán örvendező „edómi” lelkületet. Ezért lobbant haragra (2). Szeretete teljességében ez az izzó harag egyszer Jézusra csapott le, hogy helyettes áldozatából kialakulhasson a krisztusi ember megújult lelkülete.
